Legkeresettebb alkotók
  • Vaszary János keresett alkotó
    Vaszary János
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Vaszary János keresett alkotó
    Vaszary János
  • Batthyány Gyula keresett alkotó
    Batthyány Gyula
  • Vaszary János keresett alkotó
    Vaszary János
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Vaszary János keresett alkotó
    Vaszary János
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Vaszary János keresett alkotó
    Vaszary János
  • Vaszary János keresett alkotó
    Vaszary János

Perlrott Csaba Vilmos Tanulmányok

  1. Perlrott-Csaba Vilmos - Csendélet
    1. Perlrott-Csaba Vilmost első mestere, Koszta József 1903-ban Nagybányára küldi, ahol Iványi-Grünwald Béla tanítványául szegődik. 1904-től a teleket Párizsba tölti, először a Julian-akadémián, majd Henri Matisse iskolájában képzi magát. Nyaranként először Nagybányán, majd 1910-től Grünwalddal együtt Kecskeméten dolgozik tovább. Közben 1911-ben francia alapítványi ösztöndíjjal Spanyolországba utazik, ahol a feledés homályából nemsokkal korábban újra felbukkanó El Greco művészete válik meghatározóvá fejlődésére. Cézanne, Picasso, Matisse és a "vadak" eredményein iskolázódott franciás tanultsága, Greco expresszív formaképzésével párosulva alakítja festői stílusát. A konstruktív szerkezetesség építményes rendjét az expresszionizmus formavilágával ütköztetve hozza létre csendéletein és alakos kompozícióin dinamikus, tehát a mozgás ígéretét magábanhordozó, látszólagos mozdulatlanságba dermedt, monumentális képi világát. Az 1910-es évek közepére csendéleteinek tárgyai masszívan plasztikus erővel telítődve, a kubizmus eredményeit is magukbaolvasztva csiszolódnak kristályos tömörségűvé. A csendélet műfajának hagyományos kelléktárát használva, Cézanne nyomdokain haladva, de annak eredményeit némiképp sajátosan értelmezve erőteljes színei segítségével hozza létre a formákat, a rajz és a kontúrozás szerepét is ezekre bízva. Az egymástól elkülönülő, éles kontrasztokkal elválasztott plasztikus tömörségű tárgyak temérdek színárnyalatot foglalnak magukba. Társítva mindezt a mélybenyúló, sokrétű tér érzékeltetésének feladásával, dekorativitásra törekvésében a matisse-i felfogással rokon megoldásokra jutva, az általános törvényszerűség világába emeli képépítő elemeit.

      Csendéletének alaphangulatát hideg kékek és lilák határozzák meg, ezek abroncsából izzanak elő a virág, a cserép és a gyümölcsök sárgái, pirosai és zöldjei. A színek és formák gazdagon áradó folyamába a kancsó és az üveg sötét tömbjei horgonyzódnak le, az asztalterítő barokkos mintájának ellenpontját pedig a bal felső sarokban elhelyezett kép a képben motívum hivatott megadni. A festő, nevét ötletesen e csupán a képsík egy kis részletébe metsződő festmény alsó szegélyén helyezi el, egyéb művei iránti érdeklődésre csábítva a nézőt. A felület szigorúan szerkezetes tagolásával próbál egyensúlyt teremteni a színek mindent elönteni próbáló érzékiségével szemben. A tiszta színek kontrasztjaival kiemelt tárgyi világ tapintható elevenségű domborzata és mindennek szigorú rendbe foglalása adják festményének azon kettős igézetét, mely újból és újból lenyűgözi szemlélőjét.

      A vakkereten található vignetta szövege szerint a festmény 1930-ban a Csurgói hitbizomány részeként volt beleltározva. Mint ilyen, a dunántúli Csurgón található barokk Perényi-kúria (más nevén Zrínyi-kastély) fényét emelhette századunk második negyede körül.

      Irodalom:
      Hevesy Iván : Perlrott-Csaba Vilmos új képei. Nyugat, 1922. 1034-1035. (I. n.: Hevesy Iván : Az új művészetért. Válogatott írások. Gondolat, Bp. 1978. 162-164.)
      Elek Artúr : Perlrott Csaba Vilmos. Nyugat, 1923. jan. 16. XVI.évf. 2.sz. 82-84. (I. n.: Elek Artúr : Művészek és műbarátok. Válogatott képzőművészeti írások. Bp. 1996. 116-118.
      Kállai Ernő : Új magyar piktúra. Amicus, Bp. 1925. 59-60.
      Perlrott Csaba Vilmos művészete. Bornemisza Géza előszavával. Dante, Bp. é.n. (1929)
      Kassák Lajos : Vallomás tizenöt művészről. Bp. 1942. 33-40.
      Kassák Lajos : Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig. Magyar Műkiadó, Bp. 1947. 22-23.
      Sümegi György : A Kecskeméti Művésztelep és Alkotóház. Új Művészet, Bp. é.n. (1998)
      RA

       

  2. Perlrott-Csaba Vilmos - Kecskeméti Kálvária
    1. Nagybányán először Czóbel Béla mutatta be 1906-ban az új természetlátás igézetében fogant neoimpresszionista, vagy egyszerűen csak neós képeit. Az 1907-ben Párizsból hazalátogató Perlrott és Bornemissza festményeit az iskola vezetősége hasonló ellenérzéssel fogadta, így Perlrott csak a Szabadiskolán kívüliek csoportjában dolgozhatott. Emlékei szerint egyedül korábbi mestere Iványi Grünwald Béla fogta föl az "idők tempóját, s így ő lett a haladók első megértője." (Perlrott, 1929, 12.) A Perlrott festészetét ért nagybányai támadások után nem meglepő, hogy barátjával - a szintén Matisse-tanítvány - Bornemissza Gézával együtt örömmel csatlakozott a Kecskeméti Művésztelepre költöző Iványi Grünwald társaságához. A kecskeméti kolónia alapjait 1909-ben vetették meg, de az érdemi munka csak 1912-ben az építkezések befejezése után kezdődött meg. Perlrott Bornemisszával és Iványi Grünwalddal együtt részt vett az épületek díszítő munkálataiban is. Perlrott a közös műterembérház falára a festészet, a szobrászat és az építészet allegóriáját festette fel. Lelkesedésüket és munkakedvüket még a Kecskemétet és a művésztelepet sújtó földrengés sem törte meg. Perlrott még ugyanebben az évben megalkotta egyik legszebb kecskeméti képét, a Kálváriát. A kisebb méretű és stílusában eltérő Kecskeméti Kálvária is e kép vonzáskörébe tartozik.
      Perlrott mindkét Kálvária-képe a kecskeméti főtér (egyben piactér) Kálvária szoborcsoportját ábrázolja háttérben a Barátok temploma barokk falazatának és impozáns tornyának részleteivel a nagybányai természetlátáson túlmutató megoldásokkal. Ezekről az új kompozíciós elvekről maga Perlrott így nyilatkozott 1926-ban: "A háború előtti évtizedekben Cézanne, Picasso, Matisse megcsinálták a világ művészi forradalmát. Cézanne volt a teoretikus, aki fölállította a kompozíció kubistikus (sic) elvét és Picasso volt az, aki a teóriát praktikus térre helyezte át. Picasso megvalósításai vezettek a képarchitektúrához is. Mialatt Matisse a tárgyak elvonatkoztatását, Picasso a kép konstruálását kereste. Azokat a magyarokat, akik Párizsban ezekhez a mozgalmakhoz csatlakoztak itthon neo-knak keresztelték minden megértés nélkül." (Perneczky, 1967, 166.) A Perlrott által említett triumvirátusból a Kecskeméti kálvárián leginkább Matisse és a Fauves-ok hatása érezhető. Az élénk, természettől elrugaszkodott színek, az éles kontúrok, valamint a nagy, viszonylag homogén színfelületek a fauveizmus hazai, neoimpresszionizmussá szelídült változatára jellemzőek. Éppen ezek a bizonyos homogén színfelületek határolják el stilárisan a már említett Kálvária képtől. A Kálvária fénypászmáktól szabdalt égboltozata és falsíkjai láttán inkább Robert Delauney, vagy egy közelebbi pályatárs, Kmetty János festészetére asszociálhatunk.
      A Kecskeméti Kálvária kapcsán a francia posztimpresszionista festészet még egy nagy alakját érdemes megemlítenünk, Paul Gauguint és a cloisonizmus (vagy szintetizmus) Emile Bernardal közösen kimunkált technikáját. A cloisonizmus a rekeszzománcról kapta nevét, mivel Gauguin és Bernard a hangsúlyos fekete kontúrokkal körülzárt vászonfoltokat "töltötte ki" ragyogó, homogén színeivel. A Gauguin párhuzamot csak tovább erősíti a festmény témája. Elég csupán Gauguin egyik legismertebb képére, a Sárga Krisztusra gondolni, de van a mesternek egy közismert Kálvária festménye is, amelyet szintén egy szoborcsoport inspirált. Az 1910-es évek elején Perlrott korábbi mestere Iványi Grünwald is rövid időre Gauguin hatása alá került, s érdekes módon az egyik "legszintetikusabb" képét ugyanarról a kecskeméti Kálváriáról festette (Kecskeméti kofák hóbuckák között, 1912), amit Perlrott műveiről már ismerünk. (Iványi esetében a fehér hóbuckák erőteljesebben kiemelik a fekete kontúrokat.) Perlrott bátran vállalta a Gauguin felöl érkező inspirációt is: "Nagy-Bánya lejárt, és túl vagyunk az impresszionizmuson, sőt túl a postimpresszionizmuson (sic) is, melynek egyik legkiválóbb és leghatalmasabb képviselőjének Gauguint tartottam. Egy ideig meghatott bámulója voltam ennek a mesternek, de iskolás követőjévé nem lettem soha." (Perlrott, 1929, 12.)

      Irodalom:
      Elek Artúr: Perlrott Csaba Vilmos, Nyugat, 1923/2
      Bornemissza Géza: Perlrott Csaba Vilmos, in: Perlrott Csaba Vilmos művészete, Budapest, 1929
      Perlrott Csaba Vilmos: Magamról, in: Perlrott Csaba Vilmos művészete, Budapest, 1929
      Rózsa Miklós: Perlrott Csaba Vilmos, Magyar Művészet, 1938/5
      Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos kritikai értékeléséről, Cumania, 1987
      Murádin Jenő: Perlrott Csaba Vilmos pályarajzához, Művészettörténeti Értesítő, 1988/1-2
      Sümegi György: Az ismeretlen Perlrott Csaba Vilmos, Új Művészet, 1991/10
      Sümegi György: A "neós" és "neoklasszikus" Perlrott Csaba Vilmos, Új Művészet, 1998/9
      Sümegi György: A Kecskeméti Művésztelep és Alkotóház, Budapest, é.n.
      HS

  3. Perlrott-Csaba Vilmos - Modellek
    1. Bár Perlrott nem volt a Nyolcak csoportjának tagja, mégis a kereső, kutató művészek közé tartozott, viharos gyorsasággal jutott el Békéscsabáról Henri Matisse párizsi magániskolájáig. Csak huszonéves fejjel kezdett el komolyan festegetni, első mesterének Koszta Józsefet választotta, aki Nagybányára küldte a tehetséges fiatalembert. Először 1903-ban említik a festőiskola növendékeinek névsorában, de 1905-ben már Ferenczy Károly is felfigyelt Cigányok című képére és kieszközölt számára egy párizsi ösztöndíjat. Párizsban kezdetben a Julian Akadémiára járt festeni, de Jean Paul Laurens órái nem elégítették ki. 1906 őszén azonban meghívást kapott Leo Stein szalonjába, ahol megismerkedett Matisse, Picasso, Derain, Delauney és Bracque művészetével. Matisse személyisége és festészete szinte azonnal magával ragadta Perlrottot, otthagyta a Julian Akadémiát és Matisse tanítványául szegődött. A nagy francia festő minden bizonnyal megkedvelte a fiatal magyart, hiszen Perlrott jó húsz évvel későbbi önéletírásában a mester kedvenc tanítványai közé sorolta magát: "Azok közé a kegyeltjei közé tartoztam, akiket minden héten meghívott műtermébe, ahol megmagyarázta beállított csendéleteit s ezek az elméleti oktatások voltak a leghasznosabbak a mi részünkre." (Perlrott, 1929, 13.)
      1907-ben Perlrottnak hét festményét is kiállították a Salon d’Automne Fauves-termében, s a következő párizsi években is rendszeres kiállítója maradt az Őszi Szalonnak. Perlrott azonban nemcsak Matisse és a Fauves-ok festészetét ismerte meg Párizsban, felfedezte magának Manet és Cézanne művészetét is. Az 1910-es években a "neós" és a "kubizáló" képek festése mellett egyre több időt töltött Cézanne csendéleteinek és aktos kompozícióinak tanulmányozásával. A korabeli kritika is az Aix-en-Provance-i mester útmutatásait vélte felfedezni Perlrottnál a tízes évek festői termésében: "Volt Csabának egy korszaka, melyben a természetet igen nagy színerővel igen egyéni módon érzékítette meg. Az ihletet mintha Cézanne művészetéből kapta volna hozzá. Volt egy másik korszaka, amelyben leginkább csendéleteket festett, bizonyos szándékos formatorzítással, amelyben szintén Cézanne hatására lehetett ismerni. Egy időben aktokat komponált meg képekké, s ezzel a képszerkesztés ősi problémáinak közelébe jutott." (Elek, 1923, 83.) A Modellek című festménye is azok közé a képei közé tartozik, amelyeken Perlrottot a képszerkesztés ősi problémái foglalkoztatták, és amelyeken felfedezhető a Cézanne-hatás. Az aktok klasszikus háromszög kompozícióba rendezése és absztrahálása Cézanne-t is sok-sok éven át foglalkoztatta. Az 1898-tól 1906-ig készülő Nagy fürdőzők tekinthető az egyik legszebb és legheroikusabb kísérletének. Perlrott festményének középpontjában egy olyan motívum áll, amely Cézanne festményén is többször szerepel. A gitározó nő bal keze és a gitár vége beleolvad a modell testébe. Cézanne ugyanezzel az eszközzel hangsúlyozta a testek összetartozását, síkszerűségét és a térmélység hiányát a Nagy fürdőzőkön.
      A Modellek szerkezete és színvilága legalább annyit köszönhet Picassónak és a kubistáknak, mint Cézanne-nak. A két hatás igazán nem is választható el egymástól, hiszen a kubisták is Cézanne-t vallották mesterüknek. Perlrott Picassót és Bracque-ot is ismerte személyesen és 1909-ben a párizsi Galerie Weillben együtt állított ki Metzinger-vel és Derain-nel. A Modelleknek nemcsak a barnás-zöldes, matt színvilága idézi a kubizmus korai, analitikus szakaszát, hanem a gitár motívuma is, amely az egyik leggyakoribb motívumává vált Picasso és Bracque festészetének. Picasso az 1900-as évek végén két mandolinos nőt is megfestett, ezek azonban jóval szerkezetesebbek, sokkal "analitikusabbak", mint Perlrott modelljei. Perlrott csak a gitározó nőalak testiségét bontja meg síkokkal, a másik, a kompozíció alapját képező, földre támaszkodó nő jóval naturálisabb. Hasonló kettőség figyelhető meg a háttérként szolgáló műterem és az apró tájrészlet ábrázolásában is. A festő ugyan megbontja a klasszikus perspektívát, de a tér szerkezete és a motívumok jól kitapinthatóak.

      Irodalom:
      Elek Artúr: Perlrott Csaba Vilmos, Nyugat, 1923/2
      Bornemissza Géza: Perlrott Csaba Vilmos, in: Perlrott Csaba Vilmos művészete, Budapest, 1929
      Perlrott Csaba Vilmos: Magamról, in: Perlrott Csaba Vilmos művészete, Budapest, 1929
      Rózsa Miklós: Perlrott Csaba Vilmos, Magyar Művészet, 1938/5
      Perneczky Géza: Kortársak szemével. Írások a magyar művészetről, Budapest, 1967
      Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos kritikai értékeléséről, Cumania, 1987
      Sümegi György: A "neós" és "neoklasszikus" Perlrott Csaba Vilmos, Új Művészet, 1998/9
      HS

  4. Perlrott-Csaba Vilmos - Judit és Holofernész
    1. Kiállítva és reprodukálva:
      Perlrott-Csaba Vilmos emlékkiállítás, Szekszárd 1989

  5. Perlrott-Csaba Vilmos - Parkban

    1. Magyar festészet történetének egyetlen részterületénél, egyetlen korszakánál sem tapasztaltunk az elmúlt években olyan élénk kutatási kedvet, mint a 20. század első évtizedének modern irányzatainál. Mindez nem csupán eddigi ismereteink gyors bővülését eredményezte, hanem a korszak radikális átértékelését is. Ennek mindeddig legpregnánsabb eredménye a Magyar Nemzeti Galéria aktuális kiállítása, a Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig című tárlat, mely nemzetközi kontextusba helyezve mutatja be a magyar modernizmus megszületésének izgalmas korszakát. Az előkészítő kutatások és nyomukban természetesen maga a kiállítás is azt bizonyítja, hogy a fauve hatásokat mutató magyar festők együtteséből három művész emelkedik ki egyértelműen: Czóbel Béla, Berény Róbert és Perlrott Csaba Vilmos. Közülük az utóbbi volt az, aki - Bornemisza Géza társaságában - Matisse iskolájának is rendszeres látogatója volt, sőt, a festő visszaemlékezései szerint, a mester kedvenc tanítványai közé tartozott. Nagy öröm, hogy a Magyar Nemzeti Galéria tárlatával egy időben e mostani aukció kínálatában is feltűnnek olyan művek, melyek méltó módon képviselik a magyar modernizmus úttörő lépéseit. Perlrott 1906 decemberében, Iványi Grünwald Béla mellett végzett nagybányai tanulmányok után érkezett Párizsba. A francia fővárosban - Ferenczy Károly tanácsát követve - a Julian Akadémiára iratkozott be, ahol Jean Paul Laurens kurzusait látogatta. A Párizsban tanuló fiatal magyar festőkhöz hasonlóan több magániskolát is kipróbált, így a nagyhírű Grande Chaumiére-t és az Académie Colarossit is. Hamar eljutott Leo és Gertrude Stein szalonjába, azokra a legendás összejövetelekre, ahol megismerkedhetett többek között Derainnal, Braque-kal és Matisse-szal. 1908-ban egyike volt a Matisse-iskola alapítóinak. Rendszeresen kiállított a Függetlenek Szalonjában és az Őszi Szalonon, miközben a nyarakat továbbra is Nagybányán töltötte. A Parkban című festmény ebben a rendkívül izgalmas időszakban, 1908 körül született. A kép közeli analógiái közül több a Magyar Nemzeti Galéria Magyar Vadak című tárlatán látható, így például a Festők iskolája és az Aktok szabadban című kompozíciók. Valamennyi magán viseli a korabeli legmodernebb francia festészet hatását, miközben - Perlrott stílusának alapvető természet közelisége, anyagszerűsége miatt - nem szakadnak el olyan radikálisan a fizikai valóságtól, mint Matisse művei, nem hoznak létre a látványtól független, autonóm képi világot. A festmény kompozíciójának előterében székekkel körülvett asztal látható, közeli motívumára szinte "rátámaszkodik" a képsík. A fényreflexekkel borított fatörzsek hangsúlyos függőleges sávjai összekötik a földet a lombkoronák által alkotott összefüggő, a zöld különböző árnyalataival tagolt, felhőszerűen gomolygó sávval. Az erős perspektívikus rövidülés miatt a látómező beszűkül, a horizont eltűnik a leereszkedő lombfüggöny mögött. Ez az izgalmas, sejtelmes téri megoldás, valamint az ívekből, gömbfelületekből építkező formálás és a hangsúlyos kontúrvonalak alkalmazása távolról Gauguin, sőt Edvard Munch világát is felidézi a nézőben. Mindeközben a kék és lila árnyékoktól az erős torzításokon keresztül a zöld-rózsaszín színkontrasztig minden olyan stílusjegyet megtalálunk a képen, mely a magyar fauve-ok legtöbbjére jellemző volt. Perlrott Csaba Vilmos Parkban című munkája a magyar festészet történetének azt a rövid korszakát reprezentálja, mikor néhány fiatal festő nem csupán követője, hanem kortárs résztvevője, sőt alakítója lehetett az egyetemes művészet fejlődésének. Czóbel Béla, Berény Róbert, Perlrott Csaba Vilmos és társaik fiatalkori, franciás irányultságú alkotásai éppen napjainkban, a Magyar Nemzeti Galéria tárlatán kapják meg az őket megillető, sokáig nélkülözött megbecsülést.


      PETŐ LILLA GYŰJTEMÉNYE
      Hátoldalon: MNG kiállítási címke

      KIÁLLÍTVA
      Nagybánya művészete. Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának
      100. évfordulója alkalmából. Magyar Nemzeti Galéria, 1996.

      REPRODUKÁLVA
      Nagybánya művészete. Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának
      100. évfordulója alkalmából. Magyar Nemzeti Galéria, 1996. Kat.

      IRODALOM
      Perlrott Csaba Vilmos művészete. Bornemisza Géza előszavával. Budapest,
      1929.
      Hess, Emil: Wilhelm Perlrott-Csaba und seine Kunst. Berlin, 1929.
      Rabinovszky Máriusz: Perlrott-Csaba Vilmos. Ars Una, 1924, 335-341. l.
      Bálint Rezső: Perlrott Csaba Vilmos. Múlt és Jövő, 1934. január, 10. l.
      Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos (1880-1955) alkotói pályájának főbb
      állomásai. Békéscsaba, 2005. 

  6. Perlrott-Csaba Vilmos - Lány gitárral
    1. A kortárs francia festészet hatása a XX. század első éveiben leginkább Rippl-Rónai alkotásain keresztül érkezett a magyar művészeti életbe. A Párizs utáni vágy elsősorban az ő példája nyomán erősödött fel néhány fiatal festőben annyira, hogy - otthagyva Budapestet vagy éppen a müncheni Akadémiát - a francia fővárosba utazzanak. A nagybányai festőkolónia sem maradt érintetlen a legmodernebb irányzatok befolyásától, sőt a Czóbel Béla által közvetített fauve hatás 1906-ban valóságos rebelliót okozott a plain air naturalizmus primátusát hangoztató tapasztalt mesterek és az új impulzusokra nyitott fiatalabb generáció körében. Bálint Rezső, a művészeti íróként is figyelmet érdemlő festő így emlékezett vissza ezekre az időkre 1934-ben, csaknem harminc év távlatából: "Párizs, mint a messzi ígéret földje ugrik közel az imént zsendülésbe szökellt, pompázó Nagybánya művészetéhez. Az "öregek" (mindannyian alig negyven körül), Ferenczy, Thorma, Grünwald, Réti: rosszalló fejcsóválással nézik a fiatalok eliramodását. Perlrott Csaba is az első, aki Párizsba röpül. Szédülten bolyong a Louvre, a Guimet, a Cluny-múzeum termeiben. Matissenál tanul." Perlrott 1906-ban - Koszta József mellett majd a nagybányai iskolában, Iványi-Grünwald tanítványaként eltöltött szűk két esztendő után -, Ferenczy Károly ajánlásával utazhatott Párizsba. Kezdetben a Julian Akadémián tanult, de rövid idő elteltével otthagyta az iskolát és Matisse mellett képezte magát. 1907-ben a Fauveok termében szerepelt hét alkotásával az Őszi Szalonon, melynek hosszú időn keresztül állandó kiállítója lett. Egykori párizsi műteremtársa, Bornemisza Géza így idézte fel ezeket az éveket: "Jól emlékszem arra a lázas munkára, ami akkor egy kis körben szinte versengve folyt. A Cité Falguiere 14. és 7. tudnának erről mesélni sokat. Legendás szép idők ezek ma. Sokat ígérő magvetések ideje. Ismerjük személyesen Matisset, Picassot, Rousseaut, együtt járunk Matissehoz iskolába. Sorba kerül itt minden festői lehetőség megvitatása. Hol színben gondosan értékelt, hol ma formailag összefoglalt, holnap felbontott tanulmányok, estéről-estére rajzolás és croquis nap-nap mellett, majd modellek otthon, vagy tájkép, csendélet."

      Perlrott nem csupán egyike volt a Matisse-iskola alapítóinak, de kedvenc tanítványának is vallotta magát, képeinek többségén azonban inkább mestere művészi elvei, mint műveinek közvetlen hatása érhető tetten. Korai párizsi éveiben született képein egyszerre érződik a klasszikus hagyomány tisztelete, elsősorban Manet műveinek inspiráló ereje, a fauvizmus majd a kubizmus stílusjegyei, s 1911-től, Spanyolországi tanulmányútjától kezdve El Greco festményeinek befolyása. Művészetére, mint vizsgált festményünk is bizonyítja, a századelő modern irányzatainak közös inspiráló előzménye, Cézanne is nagy hatást gyakorolt. Nem csupán témavilágát követte gyümölcsöket, dúsan redőzött drapériákat ábrázoló csendéletein, aktos kompozícióin, de sokat tanult műveinek kiegyensúlyozott, letisztult szerkezetéből is. Kállai Ernő találó megjegyzése szerint Matisse könnyed, franciás, oldott festőisége, képeinek áttetsző faktúrája ellentétben állt mindazzal, amit Perlrott magával hozott otthonról, s így nem véletlen, hogy "Matisse felé sandítva is Cézanne-ra akadt."

      Lány gitárral című képén Perlrott egyéni, csak rá jellemző formanyelvvé ötvözte mindazt, amit a megelőző évek tapasztalatai megérleltek benne. Az átlós kompozíció feszes szerkezetet teremtő beállítása, a térbeli látvány síkokra tördelése Cézanne-t és a nyomába haladó kubistákat idézi, az élénk, intenzív színek kontrasztjai Matisse képeinek hatására utal, míg a drapéria és a ruha kemény, örvénylő redői, végletekig megbontott felülete Greco festményeivel és a késő-gótikus művészet emlékeivel rokonítható. A lehunyt szemű lány alakjának befelé figyelő, lírai karaktere, tekintetének időtlenséget sugárzó hangulata izgalmas kontrasztban áll a kép többi részének kavargó mozgalmasságával, a felület kemény tördelése a zene lágyságát közvetítő arckifejezéssel. A gitár, a modern festészet egyik kultikus jelentőségű motívuma Perlrott képén nem csupán formai analizálásra alkalmat teremtő geometrikus tárgy, hanem a zene, a legabsztraktabb művészet instrumentuma is, mely tartalmi kapcsolatot teremt az ábrázolás témája és a megformálás minősége között. A kép bal oldalán látható csendéleti részlet szinte azonos beállításban megismétlődik egy évvel később, az 1912-ben született, Csendélet almával és szoborral című alkotáson.

      A Lány gitárral című kép Perlrott egyik legszebb korai alkotása, spanyolországi utazásának évében, 1911-ben készült, mikor a modern francia festészet, a gótika igézete és Greco inspiráló hatása egyszerre jelentkezett művészetében.

      IRODALOM
      Bornemisza Géza: Perlrott Csaba Vilmos művészete. Budapest, 1929.
      Hess, Emil: Wilhelm Perlrott-Csaba und seine Kunst. Berlin, 1929.
      Rabinovszky Máriusz: Perlrott-Csaba Vilmos. Ars Una, 1924, 335-341. l.
      Bálint Rezső: Perlrott Csaba Vilmos. Múlt és Jövő, 1934. január, 10. l.
      MP

  7. Perlrott-Csaba Vilmos - Aktok
    1. Analógiák Perlrott Csaba Vilmos: Modellek a nagybányai műteremben, magántulajdon Perlrott Csaba Vilmos: Mosdó női akt, Magyar Nemzeti Galéria

  8. Perlrott-Csaba Vilmos - Műtermi csendélet
    1. Reprodukálva: Modern Magyar Festészet 1919-1964, szerk.Kieselbach Tamás, 521.kép

      Analógiák Perlrott Csaba Vilmos: Csendélet maszkokkal, 1920-as évek eleje, Deák-gyűjtemény, Székesfehérvár

  9. Perlrott-Csaba Vilmos - Nagybányai műterem modellekkel
    1. E nagyméretű, mindeddig ismeretlen kompozíció Perlrott Csaba Vilmos második nagybányai korszakát reprezentálja. Pontosabb datálása a festő 1929-es kötetében közölt két közeli analógiája alapján lehetséges. Az egyaránt 1928-ban készült festményeken ugyan az a puritán egyszerűségű, mégis meghitt hangulatot árasztó enteriőr tűnik fel, mint a most bemutatott festményen. A kékre festett falak és egyszerű, de nemes vonalú bútorok között pihenő nők magába forduló gesztusa, nyugodt testtartása időtlen csenddel tölti meg a teret. A visszafogott, halkan megszólaló színek meghitt puhaságába csak az ágyra vetett takaró élénk vöröse villan bele, melyet a nyitott ablakon beáradó fény emel ki környezetéből.
      Perlrott 1924 nyarán telepedett le újra Nagybányán, s a következő tíz évben minden nyáron, az 1928-1929-es évben a téli hónapokban is ott dolgozott. Számos erdélyi városban volt kiállítása, az erdélyi kritika, Almaszedők című képe kapcsán "a magyar Gauguin"-ként emlegette. 1928-29 telén készült képeit 1929 februárjában mutatta be Kolozsváron, a vármegyeháza üvegtermében. A kiállított 25 mű között minden bizonnyal feltűnt a most bemutatott alkotás is.
      Perlrott életművében ritka az ennyi érzelmet sugárzó alkotás. Érdeklődése általában a festői problémákra irányul, a kép számára elsősorban formák és színek sajátos, autonóm ötvözete. Éppen ezért meglepő, hogy alkotói pályája derekán egy ilyen, emóciókkal telített képpel találkozunk. Mintha egy pillanatra a korai, s a Párizsban töltött évek során oly sokszor megcsodált Van Gogh-képek mély humánumot közvetítő hangulatát kívánta volna a jellegzetes nagybányai környezetbe csempészni.

      IRODALOM
      Bornemisza Géza, Perlrott Csaba Vilmos művészete, Budapest, Dante, é. n.
      Perlrott Csaba Vilmos (1880-1955) kiállítás, előszó Benedek Katalin, kiállítási kat.,
      Budapest, Magángyűjtők Galériája, Galerie Blitz, 1998.
      Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos alkotói pályájának főbb állomásai, Argumentum Tudományos Kiadó, 2005.

  10. Perlrott-Csaba Vilmos - Kecskemét
    1. A magyar avantgárd első generációjának fiatal, 1905 körül Párizsba érkező festői közül Perlrott Csaba Vilmos ápolta a legközvetlenebb kapcsolatot a fauvizmus stílusteremtő mesterével, Henri Matisse-al. Már 1907-ben megismerkedtek,s minden bizonnyal Perlrott a kezdetektől fogva rendszeresen látogatta a francia festő röviddel találkozásuk után megnyíló magániskoláját. Mégis - talán alapvetően szintetizáló művészi karaktere okán - a fiatal magyar festő egy rövid, csupán néhány alkotással reprezentálható periódust leszámítva nem vált Matisse alkotói módszerének közvetlen követőjévé. Az új évszázad első évtizedének végén született művei éppen úgy tanúskodnak a fauve-ok ismeretéről, mint Cézanneés a nyomában induló kubisták törekvéseinek megértéséről. Érzékletes jellemzést adva írta róla 1925-ben Kállai Ernő: "Matisse felé sandítva is Cézanne-ra akadt".
      Perlrott folyamatosan tájékozódott, tanulmányútjai során szerzett friss tapasztalatait igyekezett felhasználni stíluskereső próbálkozásaiban.A most vizsgált alkotás is mutatja, hogy a kortárs irányzatok mellett a klasszikus hagyomány bizonyos elemei is nyomot hagytak festészetében.A kor divatos tendenciáját, valamint Matisse és Picasso tanácsát követve1910-ben Spanyolországba utazott, ahol elsősorban Greco expresszív szín- és formakezelése hatott rá. Hazatérése után Kecskeméten telepedett le,ahol a frissen megalakult művésztelep egyik vezető mestereként megalkotta korai korszakának lezáró, összegző jellegű alapműveit.A Kecskeméti részlet e szintetizáló periódus egyik főműve. Közeli párdarabjaa Kecskeméti Képtár szintén 1913-ban készült, a piros toronysisakos templomot szemből, megemelt nézőpontból ábrázoló festménye. A most bemutatott alkotás jellegzetes komponálása, hangsúlyos ívekből építkező szerkesztése Kmetty egy évvel korábbi, szintén Kecskeméten készült főművével állítható párhuzamba. Mindkét kép fény- és formakezelése rokonságban áll a kubizmus orfikus ágával, fényarchitectúrája Feiningert, Robert és Sonja Delaunay képeit idézi. Ám egy fontos jellegzetessége Perlrott művét élesen elválasztja Kmettyétől, valamint az említett nemzetközi mesterek alkotásaitól egyaránt. Nála csaknem mindig,így a most bemutatott képen is dominál a látható, tapintható valósághoz való szoros kötődés, valamint a festék anyaga, s az alkotás manuális folyamata iránt érzett szenvedélyes rajongás. Ez a vonás a Kecskeméti részlet és Perlrott egész alkotói pályájának egyik legfontosabb erénye: a körívekből megszerkesztett, látszólag hidegen kimódolt, modern erővonal-rendszer mentén egy vérbeli festő virgonc, buja ecsetjárással hódítja meg a vásznat. Erről is árulkodik Perlrott most bemutatott képe, a jellegzetesen magyar modernizmus, a természet és az anyag önfeledt szeretetével átjárt, a festés érzéki jellegét szinte soha fel nem adó magyar avantgárd egyik kiemelkedő alkotása.

      Kiállítva:
      Mattis Teutsch and the Hungarian Avantgarde,Louis Stern Gallery, Los Angeles, 2001. Zeit des Aufbruchs, Budapest und Wien zwischen Historizmus and Avantgarde Kunsthistorisches Museum, Bécs Az áttörés kora. Bécs és Budapest a historzmus és az avantgárd között1873-1920. Magyar Nemzeti Galéria, 2004. Vena i Budapest na rubezse vekov, 1870-1920. Szt. Pétervár,Ermitázs 2005/2006.

      Reprodukálva:
      Mattis Teutsch and the Hungarian Avantgarde,Louis Stern Gallery, Los Angeles, 2001.kat.67. 106-107. Zeit des Aufbruchs, Budapest und Wien zwischen Historizmus and Avantgarde Kunsthistorisches Museum, Bécs, 394.o. Az áttörés kora. Bécs és Budapest a historzmus és az avantgárd között1873-1920. Magyar Nemzeti Galéria, 2004. II.kötet 123.o. Vena i Budapest na rubezse vekov, 1870-1920. Szt. Pétervár, Ermitázs 2005/2006.118.o.

      IRODALOM
      Bornemisza Géza: Perlrott Csaba Vilmos művészete. Budapest, 1929.
      Hess, Emil: Wilhelm Perlrott-Csaba und seine Kunst. Berlin, 1929.
      Rabinovszky Máriusz: Perlrott-Csaba Vilmos. Ars Una, 1924, 335-341. l.
      Bálint Rezső: Perlrott Csaba Vilmos. Múlt és Jövő, 1934. január, 10. l.
      Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos (1880-1955) alkotói pályájának főbb állomásai. Békéscsaba, 2005.
      Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904-1914. Szerk: Passuth Krisztina,Szücs György. Budapest, 2006.
      MP

  11. Perlrott-Csaba Vilmos - A párizsi Szajna-part
    1. 1920-as évek második fele 

      Reprodukálva: Modern Magyar Festészet 1919 - 1964. szerk. Kieselbach Tamás, 2004. 132. Oldal

  12. Perlrott-Csaba Vilmos - Csendélet szoborral
  13. Perlrott-Csaba Vilmos - A párizsi Notre Dame
    1. A francia szellem egyik kőbe öntött megnyilatkozása a Notre-Dame. Perlrott Csaba Vilmos festészetében részben önálló témaként, részben kompozíciós elemként, a pikturális eredményekben igen termékeny alkotóperiódus 1925-30 közötti éveiben tűnik föl leggyakrabban. A templom kiegyensúlyozott architektúrája, művészi törekvéseinek frappáns szimbólumaként áll képeinek elő- vagy hátterében.
      A festő már nagybányai neós korában, a 20. század első éveiben szoros kapcsolatba kerül Párizzsal, s annak forrongó művészete sorsdöntő fordulatot hoz pályáján: "H. Matisse volt az, aki döntő hatással volt fejlődésemre... hatod magammal megnyitottuk az első Matisse iskolát"-értesülünk tőle. A Fauve-ok színgazdag festészete mellett, az 1905-től datálható korai párizsi látogatások másik nagy felfedezése és tanulsága Cézanne festészetének megismerése volt. Annak idején az aix-i mester képeinek értelmezése az egész korszak szemléletét meghatározta, így Perlrott Csaba Vilmos alkotásainak kubisztikus hangütése is elsősorban ebből táplálkozik. Bár felszívta magába a nyugati művészeti áramlatok üdítő levegőjét, mégis: "...mindig hazajöttem, mert ez adott erőt és ihletet a további munkához" -nyilatkozta.
      A művész a 2. világháború kitöréséig csaknem húsz alkalommal járt a "festészet fővárosában". A szempontunkból fontos, megközelítőleg 1925-30 közé írható pályaszakasz legkedveltebb helyszíne a Hőtel Notre-Dame kis szobája volt, szemben a dómmal. Szállodájának ablakából festette a templomot, a tovahömpölygő Szajnát és hídjait. Számtalan olaj és pasztellváltozatban örökítette meg motívumait. A téma a városban tartózkodó magyar művészek -mint például Czóbel Béla, Diener Dénes Rudolf, Kmetty János, Gráber Margit- körében is igen népszerű volt. Ekkorra már Picasso és Braque körül lezajlott a művészet forradalma, ám a nagyváros atmoszférája a legkülönbözőbb művészi áramlatoktól vibrált. A népes festőtársaság törzshelyéül a Dom kávéház szolgált. Mielőtt ezt felkeresték, szokásuk szerint, csekély összeg lefizetése ellenében valamelyik festőiskolában aktot rajzoltak. A festői hagyaték mellett Perlrott Csaba Vilmos sok rövid lélegzetű grafikája is ránk maradt. Ezek, a többnyire igen kvalitásos lapok, önálló műként értékelhetők.
      A Franciaország történelmében és Párizs városképében emblematikus rendeltetésű dóm esti megvilágításban még kiemeltebb hangsúlyt kap. A megfestett lenyűgöző épületegyüttest szemlélve, látható formát öltenek Lyka Károly szavai: "A Notre-Dame két tornya és templomteste mintegy védjegye művészete párizsi eredetének." Perlrott számtalan Notre-Dame motívumának látványa szinte sugallja, hogy valóban létezik egy örök változatlan, megingathatatlan, törvényszerű béke és rend. Komoly és szigorú ez a művészet. Az őrá jellemző távolságtartással, némileg szenvtelen előadásmóddal megjelenített városkép részlet szerkezetében a formák keményen és határozottan állnak egymás mellett és a térben. E kedvelt tárgykör különféle variánsaiban gyönyörködve megfigyelhetjük, hogy alkotójuk milyen szívós törekvéssel igyekezett saját nyelvére átírni egy és ugyanazt a témát. A vásznon tömör megfogalmazásban vetül elénk.
      A művész valamennyi festményén jelentékeny szerephez jutnak a színek, melyek ízléssel csendülnek össze francia tanulságokkal átitatott egyéni alkotói világában. Különös módon, ebben a sötétbe ágyazott, esti fényekben megjelenő látványban, a markáns sötét kolorit alkalmazásának köszönhetően, a legteljesebben érvényesül egyfajta színgazdagság. Az árnyalás, a megfelelő tónusok használatával a kép megőrzi statikus egységét, ugyanis "...a képépítés és ábrázolás nála mindig együtt jelentkezett...Mint a Fuji hegy Hokuszai képein, visszatérő motívumként bukkan elő a Notre-Dame" - amint azt az 1937. évi Tamás Galéria­beli kiállításának katalógusában, Rózsa Miklós tollából olvashatjuk. A tárlaton a templomtestet kora reggeli fénybe és napsütéses megvilágításba öltöztetve is felvillantja festője. Csendélet -és önarckép kompozícióinak elemeként ugyancsak feltűnik. A tárgyalt párizsi években Perlrott-tal tartott felesége, Gráber Margit. Ezért természetesnek találhatjuk, hogy hasonló élményanyagot dolgoztak fel. A kandeláberek fényében kibontakozó esti Szajna híd és a dóm a festőnőt is megihlették.

      Irodalom:
      Lyka Károly: Festészetünk a két világháború között Corvina Kiadó 1984
      Perlrott Csaba Vilmos művészete Bornemisza Géza előszavával Dante Kiadás 1929
      Gráber Margit: Emlékezések könyve Gondolat Kiadó 1991
      BK

  14. Perlrott-Csaba Vilmos - Nagybánya
    1. A 20. század első éveiben Nagybányán- Réti István kifejezésével- még a "természet és érzés" plein air szemléletű megközelítésére nevelik a növendékeket, miközben 1905-ben Czóbel Béla hívására Perlrott Csaba Vilmos néhány kollegájával, köztük Bornemisza Gézával, Boromisza Tiborral, Ziffer Sándorral, a kolóniáról Párizsba érkezik. Szinte rögtön elkötelezi magát az új iránnyal, mely -hite szerint- jövendő útját is kijelöli. "Mindvégig szenvedélyesen szeretett: keresni, megtudni, megcsinálni, megpróbálni, megérteni, megvizsgálni és hol ezzel futott versenyt, hol amazt akarta előzni, miközben a munka lázában valósággal tántorgott"- idézi az emlékezetes éveket a festőtárs, Bornemisza Géza. A Fauve-ok festészetének hatására, Cézanne bűvöletében a művészekben kétségek támadnak a nagybányai művészetszemlélettel kapcsolatban. Túlhaladottnak találják a természethez fűződő már-már panteisztikus viszony festői megfogalmazását. Az első nagybányai nemzedék által neósoknak gúnyolt alkotók könnyedén vetik le magukról a megkötöttségeket, személyesen győződhetnek meg, hogy milyen szakadék választja el otthoni iskolájukat az élvonalbeli nyugat-európai művészettől. Ugyanakkor a hagyományos és új látásmód ötvözése Perlrott Csaba Vilmos festői tevékenységének egyik meghatározója. A modernség frissítő hatását tükröző nyelvezete nagybányai alapokról indul, abban gyökerezik.
      A francia művészet hazai igazodású eredményeit felhasználta, ám mindenkor becsülte a kolónia erényeit, hiszen évtizedeken át -1936-ig- visszatért ide. Ez a hely inspirálta tájművészetét, ösztönösen kereste a vegetációt. Kállai Ernő szerint: "Perlrott Csaba régi naturalista iskolája, pl. a szerkezetre való törekvés, minden francia hatáson keresztül megtartotta a maga elsődleges jelentőségét... Szinte groteszk vállalkozás volt tehát Perlrott Csaba részéről, hogy a maga telhetetlen étkű festői materializmusával Matisse környezetét kereste... Cézanne térbeli mélysége, plasztikai ereje, eszközeinek bonyolult sokadalma minden esetre több és rokonabb támaszpontot nyújtott számára." A művész forradalmisága mély meggyőződésen alapult. A művésztelepen tett megismételt látogatásai alkalmat kínáltak számára, hogy átélt természetélményét a modern festészet tanulságaival és eredményeivel összeölelkezve tárja elénk.
      Ismerős tájak integetnek vásznairól. Vonalvezetésben, kemény színeiben mégis mennyire más ez, mint a telep hagyományőrző tagjainak képein. Matisse szín-varázsa, Cézanne geometriája, a német expresszionizmus lendülete, a gótika ihlete, s természetesen Perlrott Csaba elemző, átgondolt munkálkodása szublimálódnak életművének legjobb darabjaivá. Formakezelésében döntő hangsúllyal az egyéni értelmezéssel párosuló kubizmus lép előtérbe. A stílusirányzatban rejlő, belsőleg mozgó erő segíti képeinek felépítését, a formák világos kiteregetését.

      Irodalom: Perlrott Csaba Vilmos művészete Bornemisza Géza előszavával Dante Kiadás, Budapest, 1929
      Kállai Ernő: Új magyar piktúra 1900-1925 Amicus Kiadása, 1925
      Benedek Katalin: Európaiság és magyar művészeti tradíció Árgus 2001/2. 
      dr.BK

  15. Perlrott-Csaba Vilmos - Gyertyagyújtás
    1. "Az ünnep hangulata, a derű, amely ott lebegett a legszegényebb otthonokban is; fehér abroszok, gyertyák, gondosan fésülködő kislányok, zsinagógából hazatérő férfiak. /.../ A rejtelmekbe burkolódzó szombat a szeretet dicsfényét és a béke dimenzióját nyújtotta a világnak."
      /Elie Wiesel: Zsidónak lenni/

      "A szombat tiszteletére gyújtott gyertyák éles fényét torkomon éreztem és már-már lerogytam, mint nagyapám istállójában a tehenek. (...) Mama a kályha előtt áll és rákezd a rabbi énekére.
      Kántor nagyapámra kell gondolnom. Meg az olajmalomra a szívemben."
      /Marc Chagall: Életem/

      Perlrott 1924-ben egyike volt annak a tizennégy művésznek, akik az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) égisze alatt megalakult Műbarátok Köre megbízásából egy hatvanpéldányos, exkluzív kivitelű művészi mappát készítettek. Fényes Adolf, Perlmutter Izsák, Magyar- Mannheimer Gusztáv, Kohner Ida (Farkas Istvánné) kompozíciói mellett Perlrott egy imádkozó zsidókat ábrázoló lappal szerepelt. A Magyar Nemzeti Galériában található, 1920-as évekre datált Ima közben című rézkarc felirata alapján (13/60) e mappa darabjának tekinthető.

      A miliőt, melyben Ámos Imre Sátoros ünnepe Bokros-Birman Dezső Ruth és Noémi-je, Jándi Dávid Judit-ja, Scheiber Hugó Imádkozó-ja, Vajda Sámson és Delilá-ja, Bálint Rezső, Fényes Adolf, Perlmutter Izsák, Kádár Béla néhány kompozíciója keletkezett, meghatározta az OMIKE léte is. A szervezet a kultúra terjesztésére, a felekezeti öntudat erősítésére jött létre 1909-ben és szociális feladatokat is ellátott. Aki nem az 1911-től működő Menza Académián étkezett (mint a később itt megismerkedő Anna Margit és Ámos Imre, vagy Szántó Piroska), az talán a könyvtárban fordult meg, vagy szakmát tanult, s ha külországból települt be, akkor a magyar nyelvet sajátította el. A tagdíjakból és alapítványokból iskolákat segélyeztek, kiadványokat jelentettek meg. Ilyen volt az OMIKE Almanach,melynek 1916-os kötetében például Mednyánszky László, valamint Perlrott felesége, Gráber Mädy (Margit) illusztrációit találhajuk meg. Az OMIKE adta ki 1911 és 1922 között a Múlt és Jövő című folyóiratot is, mely igényes kivitelben készült gazdag illusztrációs anyaggal, de mivel kevés példánya maradt ránk, nem ismert súlyának megfelelően a művészettörténeti kutatás előtt.
      A szervezet 1939 és 1944 között indította "A száműzöttek akcióját", mely Művészakció néven vált ismertté és amely színielőadásokat, koncerteket, kiállításokat (ezeken Perlmutter is részt vett) tett lehetővé, biztosítva ezzel az ellehetetlenült művészek megélhetését

      Sabbath= nyugalom, talán az akkád sappatu, befejezni szóból.
      Az ünnepek legkülönösebb része az a minden apróságot elrendezni vágyó fejveszett rohanás utáni pillanat, amely még nem csap át a ceremónia tökéletes lebonyolításáért érzett aggódásba, repeső várakozásba és izgalomba. Ilyen percekről mindannyiunknak vannak emlékei: főleg a Karácsonyhoz kötődve. -És a többi ünnep? Ahol nincs pontos koreográfia, talán bosszantó részletességgel előre megfogalmazott rituálé, megnyugtatóan ismétlődő cselekvés?- Ott bizony elhagyatottak lennénk és nem ismernénk fel egy ilyen szépséges pillanatot, ha nem volna bennünk egy-egy illat, íz emléke, nem jutna eszünkbe egy-egy történet, vers, dallam, bebarnult fotó, vagy kép. Például egy meleg vörös fényben derengő szoba képe, ahol a halk hományból fehér abrosszal letakart asztalnál álló fehérkendős asszony alakja világlik ki. Mindjárt itt a naplemente, ideje meggyújtani a szombati gyertyákat.
      Talán már Sára óta, ősidőktől fogva feladata a nőnek, hogy miként életet ad, élessze fel a gyertya lángját. Hétről- hétre indul ezzel a szombati készülődés, hétről- hétre jelenti ez a pici mozdulat az ünnep kezdetét, biztosítja a rituális idő körforgását, tartja egybe a családot...
      Négyen vannak, ahogy ez a gyertyák számából kiderül, mert Galícia-, Bukovina- szerte és Kelet- Magyarországon is a család gyarapodásával nő a gyertyák száma. Ebből a négy gyertyából az évek során már csak több lehet, kevesebb nem, s így dacára szétszóródásnak, halálnak, a lelkeket szimbolizáló aprócska lángok, e bizonytalanul táncoló fények mindig velük maradnak.
      A lány az asztalnál ül: később talán ő is éppen így, kendőbe burkolva, kezét széttárva, lehunyt szemmel és átszellemült arccal adja át magát a pillanatnak. Addig a terítés feladata az övé és mint a család legkisebb tagja, komolyan segédkezik majd a szombatbúcsúztató szertartásnál, magasra tartva a havdala- gyertyát. A nő és a tűz összefonódik, ahogy anya és lánya révén az ünnep, az idő kezdete és vége is.
      A fiú hátrébb áll, kezében papír fehérje villan, az apa talán még a zsinagógában van.
      Az órásmester apáról, s Perlrott Csaba Vilmos családjáról keveset tudunk. Nem tudjuk, mennyire volt rigorózus a családfő a vallási előírások követésében, de az nem kétséges, hogy fia nem választotta szét az öröklött identitást és a maga választotta hivatást.
      Képünk azonban nem formaprobléma, nem tépelődő kutakodás, hosszas, kitartó vizsgálódás eredménye, nem variáció és nem capriccio, hanem személyes vallomás.
      Az anya arca elevenedik meg a legrészletesebben: a lehunyt szem és a széttárt kar valami belső tűzről, magafeledt odaadásról árulkodik. Kezét talán melegíti az újonnan támadt fénynél, vagy éppen óvja a lángot; önkéntelen, mintegy áldó mozdulatából a hívogató ölelés melegsége és megtartó ereje árad.
      A családanya alakjában és mozdulatában sűrűsödik a kép mondanivalója, minden egyéb nélkülözhetetlenül ugyan, de kiegészíti őt, minden forma lágyan feloldódik mellette...
      "Minden jó műalkotás kritériuma, hogy az alkotó őszintén fejeződjék ki benne"- vallotta a festő.
      Naplót sem szokás aláírni.

      REPRODUKÁLVA:
      Múlt és Jövő XXII.évfolyam (1932.április) 103.oldal
      K Zs

  16. Perlrott-Csaba Vilmos - Téli napsütés Nagybányán
    1. A festő 1924-ben, önkéntes emigrációjából ismét hosszabb időre visszatért Magyarországra, s műtermet bérelt az Andrássy úton. Még ebben az évben újból felkereste Nagybányát, s nosztalgiával fedezte fel tanulóéveinek színterét. Úgy érezte, hogy ez a táj még hosszabb ideig témát adhat tájképművészetének. A jellegzetes templomtornyok, a Veresvíz utca, a Zazar patak, Kereszthegy és még jónéhány, pikturális szempontból hálás motívumok.
      Ugyanakkor Perlrott Csaba Vilmos kiállítások sorozatát tervezte és szervezte Erdélyben, ahol képei vásárlókra is találtak. Az év nyarán jubiláris, a kolónia történetére visszatekintő kiállítás nyílt a bányavárosban. A festőiskola termeiben helyezték el a mintegy másfélszáz festményt, szobrot és grafikát. Az alapító mesterek és a művésztelepen már régóta dolgozó alkotók munkái mellett hangsúlyos volt a modern látásmódú festők jelenléte. Ziffer Sándor, Pászk Jenő, Mund Hugó, Patkó Károly műveivel is találkozhatott a közönség.
      Perlrott Csaba Vilmos századeleji francia előzményekkel, ugyanakkor a magyar talajhoz kötötten vetíti elénk festői mondanivalóját. Ösztönös festőiség és tudatos szintetizálás él egymás mellett. Ő természetelvű művész, mindenkori visszatérései a vegetációhoz, a honi földhöz ezt bizonyítják. Ám arról úgyszintén vall, hogy: "Szerintem a művészet csak a kubizmuson és a képarchitektúrán keresztül hozhat új részleteket, mai világlátást." A nagy mestereket, Cézanne-t, Matisse-t, Picasso-t, emeli ki: "Cézanne volt a teoretikus, aki felállította a kompozíció kubisztikus elvét, és Picasso volt az, aki a teóriát praktikus térre helyezte át....Mialatt Matisse a tárgyak elvonatkoztatását, Picasso a kép konstruálását kereste."
      Az itt látható olajkép arányos mértéktartással építkezik a kubizmusból nyert formaelemekből, a fauve-ok kolorizmusából és általában a francia piktúra hazai igazodású eredményeiből. A behavazott tetejű, szinte mesébe illő kis bányászházak ecsettel megfogalmazott látványa sokat megéreztet a vidék egyedülálló hangulatából. A kissé grafikus felfogásban megjelenített fák találó ellenpontja a fehér sokféle árnyalatával érzékeltetett, kékesbe játszó behavazott patakmeder vonalában megjelenő hófödte házacskák csoportja, mely egyben a horizontális osztás feladatát is ellátja.
      A szóban forgó munkához hasonló vizuális világba enged betekintést az 1924-es datálású Téli táj, melyet alkotója fontosnak tartott reprodukálni a róla írott, 1929-ben megjelentetett könyvecskében. Művészi megközelítésében több ponton rokonítható a kiállított művel a két évvel ezelőtti aukció egyik kitűnő darabja: Nagybánya, 1928-ból.
      Az 1920-as évek második felét a művész szinte ingajáratban töltötte Budapest-Párizs és Nagybánya között. Ekkor készült művei a valósághű, topografikus bemutatás mellett, Perlrott személyes kötődéséről is beszélnek. Képeinek modern színegyüttese hatásosan cseng össze a formák együttesével.

      Irodalom:
      Murádin Jenő: Perlrott Csaba Vilmos pályarajzához
      Művészettörténeti Értesítő, 1988. 1-2.
      Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos kritikai értékeléséről
      Cumania 10., 1987.
      BK

  17. Perlrott-Csaba Vilmos - Kecskemét, 1913 körül
    1. Cézanne és Matisse közt

      Rabinovszky Máriusz a húszas években Perlrottot olyan festőként jellemzi, mint akinek a legmarkánsabbb művészi ösztöne a színérzékében rejlik. "Elsősorban kolorista, mégpedig, vérmes, temperamentumos (...)." Párizst, Berlint, Nagybányát megjárva, később a művész maga is úgy érzi, hogy festészetének "anyanyelvévé" mégiscsak az a színskála vált, amelyet Nagybányán sajátított el.
      Közismert, hogy Perlrott a tízes években Cézanne és Matisse hatása alatt dolgozott: értelmezett látványt a tárgyak és figurák strukturális megragadásával, és élt a fauvizmus égő színű, kiterített síkjaival. Perlrottban egyszerre dolgozott a látványt értelemmel rendszerező kubizmus szemléletmódja, és egy másik, idővel egyre inkább előretörő, szenvedélyesebb festői nyelvezet.

      Kecskemét, Perlrott és Szabó István filmrendező

      A nagybányai táj- és városképként jellemezhető - kockákból, hengerekből, gúlákból, egyszóval Cézanne-i térelemekből értelmezett -nyugodt városkép egy németországi utat követően az expresszionizmus félreismerhetetlen jegyeivel telt meg. Elek Artúr rögzíti először ezt az élményt, amikor a külső kontroll fölött egyszer csak a belső élmény uralkodik el. Perlrott a gótikus székesegyházakban talál rá a szerkezetesség és szenvedély új inspirációs forrására.
      Perlrott ebben a művében egy jellegzetes (alföldi) kisvárosi teret ábrázol. Megtartja a házak és a templomot övező fák kubisztikus formálását, míg a tér egy kihajtogatott vörös terítőre emlékeztetet - egy nemes gesztus Matisse-nak. A kompozíció tengelye és a szimbolikus hordozója a felhőket és az eget áttörő templomtorony, amely a meleg színekkel jelzett valóságot köti össze az éteri és anyagtalan égbolttal. Emiatt növekedhetett transzcendentális erejűvé ez a kisvárosi tér, akár egy látomásban. Perlrott, aki soha nem adta fel a valóságot az absztrakt formák kedvéért, egyszerre képes mégis megjeleníteni a látványt szellemi (szimbolikus) és anyagi (konkrét) konstrukcióként ezen a különös erejű festményén.
      A város tényleges, megélt képéről pedig Szabó István ihletett sorai beszélnek a legszebben: "Jó pár évvel ezelőtt, amikor először jártam Kecskeméten, meglepett és azonnal csodálattal töltött el a város főtere. És most nem az olyan fantasztikus részletekre gondolok, mint a Majolikaházra vagy a Városháza homlokzatára, hanem az egészre. Arra, hogy ezen a főtéren együtt, egymás mellett áll a város lakosságának szinte minden temploma. A Városháza egyik oldalán
      római katolikus templom, a másikon egy ortodox, lejjebb egy evangélikus, mellette a református gimnázium és kápolna, szemben egy zsinagóga s a másik oldalon, egy kis mellékutcában egy másik római katolikus templom. Tehát ennek a magyar városnak a lakói nem egymástól távol, kis közösségekbe zárva építették fel templomaikat, hanem egymás mellett."
      Részlet Szabó István filmrendező megnyitóbeszédéből, melyet a Kieselbach Galériában tartott 2004. szeptember 17-én a MODERN MAGYAR FESTÉSZET 1919-1964 című könyv megjelenése alkalmából.

      Irodalom:
      Elek Artúr: Perlrott Csaba Vilmos, Nyugat, 1923/2. 82-84.
      Rabinovszky Máriusz: Perlrott Csaba Vilmos. Ars Una, 1924. I. évf./8-9. Sz., 335-341.
      Kállai Ernő: Új magyar piktúra, Budapest, 1925.
      Bornemissza Géza: Perlrott Csaba Vilmos, in: Perlrott Csaba Vilmos művészete, Budapest, 1929. 3-6.
      Perlrott Csaba Vilmos: Magamról, in: Perlrott Csaba Vilmos művészete, Budapest, 1929. 9-14.
      Rózsa Miklós: Perlrott Csaba Vilmos, Magyar Művészet, 1938/5. 145-149.
      Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos kritikai értékeléséről, Cumania, 1987. 555-577.
      Murádin Jenő: Perlrott Csaba Vilmos pályarajzához, Művészettörténeti Értesítő, 1988/1-2. 55-69.
      Sümegi György: Az ismeretlen Perlrott Csaba Vilmos, Új Művészet, 1991/10. 26-28.
      Sümegi György: A "neós" és "neoklasszikus" Perlrott Csaba Vilmos, Új Művészet, 1998/9. 24-26.

  18. Perlrott-Csaba Vilmos - Aktok szabadban
    1. Perlrott Csaba Vilmos nemzedéke az a művészgeneráció, amely a 19. század fordulóján élte ifjúkorát, örökölte az elmúlt korszak tradícióit, ugyanakkor tudatossága diktálta az új utak keresését. Szerencsés esetben Európa nagy "helyszínein" személyesen, mintegy első kézből, kortárs időben találkozhatott az újjal, és vonhatta saját ösztönei, tehetsége és intellektusa körébe. Volt, aki az absztrakciókig jutott. Akiben a hagyományőrzés, a festői anyagelvűség, a "magyar rög" erősebben munkált, nem ezt az utat választotta. Perlrott Csaba Vilmos sem.

      1905-ben Párizsban találjuk őt, mindössze 25 éves. Nagybánya után döbbenten csöppen a Stein testvérek, H. Matisse, P. Picasso, A. Derain, R. Delaunay, G. Braque társaságába. Úgy érzi, hogy Matisse artisztikusan könnyed stílusa és oktatási módszere nyújthatja számára a legtöbbet. A belé szívódott magyar talaj íze és a francia fővárosban elevenen élő Cézanne hagyomány úgyszintén megszabják útját. Fiatalemberként festi néhány főművét, minőségükben sokszor egyenlőeket az akkor Párizsban élő, jelentős nemzetközi művészek munkáival.

      A fürdőzők, szabadban pihenő aktok témája számos alkotót ihletett. Ismert P. Cézanne talán legátfogóbb képe, az ún. nagy "Fürdőzők". A. "Baigneuses" problematikája többször és mélyen foglalkoztatta őt, körülbelül 1880-tól haláláig. Számtalan vázlatot, variánst készített, a motívumokat következetesen ismételgette, továbbfejlesztette a kompozíciót, változtatva a fényhatásokat. Az anyag kezelése, formálása Matisse-t is izgatta, kérdéseket vetett föl, ezért az aix-i festő említett képének egy kisméretű változatát megvásárolta, s élete folyamán ismételten visszatért hozzá.

      Perlrott Csaba Vilmost is nyugtalanította az adott téma, a megvalósítás kényszere és lehetősége. Két nagyméretű olajképet festett, kubista felfogásban. A "Fürdőző fiúk" (Pécs Janus Pannonius Múzeum) és a "Fürdőző katonák" (Szentendre, Ferenczy Múzeum) háromszögbe zárható szerkezetét Cézanne-hoz képest kissé módosította, dinamikusabbá téve ezáltal a művet. A figurák mozdulatainak iránya, mozgásuk egyenesen a kép közép-, ill. háttere felé vonzza a néző tekintetét.

      Az 1900-as évek első évtizedének végére, 1910 körülre keltezhető nagyerejű festményekhez vezető alkotói gondolatmenetet kisebb lélegzetű, ám a végkifejlet szempontjából fontos művek rögzítik. A "Fürdőző fiúk" előzményének tekinthető egy papír/tus megfogalmazású grafika, mely a képi egyensúly és sűrítés kérdését feszegeti. Rávilágít arra, hogyan jutott el a művész a bonyolulttól az egyszerűbbig, a lényeges vonások tömörítéséig. A festőben elevenen élt Matisse szelleme, közelsége, stílusának egyes könnyen elsajátítható elemei. Ő a színeknél ugyanis legszámottevőbbnek a viszonylatokat tartotta. Véleménye szerint az arányok megfelelő alkalmazásával egy rajz - a kolorit használata nélkül - erőteljes színezetet nyerhet. A rajz arányaiban korlátokat szab, a vonallal határolt terület valamennyi részletét végtelen sok árnyalattal gazdagíthatjuk. A rajz a tárgy birtokbavételének kifejezése.

      Az aktok szabadban a színfelületek, formaadás, perspektíva pikturális elképzelését vetíti vászonra. Összetett, képi igényű tanulmány, melynek egyes elemei jól felismerhetők a "Fürdőző fiúk"-on. Ez utóbbi azonban már redukált motívumvilágú mű. Érdekes, gazdagabb elgondolás húzódik a kiállított képen. Festőisége mellett mesterségbeli és szemléleti problémákat rejt, válaszokat s eredményeket, melyek Ingres-től Cézanne-ig ívelően és tovább időszerűségükből sohasem veszítettek.

      IRODALOM:
      Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos négy grafikájáról, Művészet, 1986. november-december
      BK
       

  19. Perlrott-Csaba Vilmos - A párizsi Szajna-part
    1. A művész nagybányai neós korában szoros kapcsolatba került Párizzsal. 1905-ben, ösztöndíjjal jutott el oda. A látottak alapján kiéltnek, túlhaladottnak érezte a későnaturalista alapról indult hazai festészetet. A forrongó piktúra sorsdöntő fordulatot hozott pályáján, s lelkesedése sem maradt viszonzatlan. A Salon d’Automne tárlatán 1907-ben a fauve-ok termében állíthatott ki. Ugyancsak erre az időre datálódik vonzódása P. Cézanne műveihez. A század elején e mester munkásságának dominanciája érvényesült. Képeinek értelmezése egy egész korszak szemléletét meghatározta. A magyar festő alkotásainak kubisztikus hangütése az aix-i művész beható ismeretéről tanuskodik. "Egyike volt az elsőknek, akik a magyar művészet megújhodádát a francia szellemtől várták és várják mindmáig. Ám Perlrott Csaba magyar földön született, és ez törvényszerűen determinálta az arany középútra"- olvashatjuk Rózsa Miklóstól.
      Perlrott Csaba Vilmos életeb folyamán, a II. világháború kitöréséig megközelítőleg húszszor járt a "festészet fővárosában". Ebből a számszerűségében és művészi eredményekben legtermékenyebb szakasz az 1920-as évek második felére, s részben az 1930 körüli időre esik. Alkotóperiódusának egyik legfontosabb helyszíne a Hotel Notre dame kis szobája, szemben a dómmal. Szállodájának ablakából festette a templomot, a tovahömpölygő Szajnát és hídjait. Számtalan olaj és pasztellváltozatban örökítette meg ezt a motívumot. "A Notre Dame két tornya és templomteste mintegy védjegye művészete párizsi eredetének." (Lyka Károly) A téma annak idején közkedvelt volt az ott tartozkodó magyarojk, így például: Czóbel Béla, Diener Dénes Rudolf, Gráber Margit, Kmetty János körében. A művész vonzódott a rakpart életéhez, a szűk utcácskák, terecskék egyedi hangulatához is.
      Összefogott, mesterségbelileg átgondolt kompozíciót látunk, koloritgazdag megjelenítéssel, erőteljesen dekoratív színfoltokkal, kiegyensúlyozott ritmussal. A mű a legjobb francia példákból, M. Utrillo piktúrájából, a század első évtizedeinek izmusaiból táplálkozik. Rálátásos megközelítéssel elevenedik meg a negyed élete, mindennapjainak részesei lehetünk. Perlrott Csaba jártassága a kubizmus területén szembetűnő. "szerintem a művészet csak a kubizmuson és képarchitekturán keresztül hozhat új élményeket, mai világlátást" -vallotta. Szívós törekvéssel igyekezett a maga nyelvére átírni egy és ugyanazt a témát.
      A vásznon a folyó vonalát követő látvány tömör megfogalmazásban vetül elénk. Izléssel csendül össze a festő egyéni világa, stílusa a francia tanulságokkal, melyre Rabinovszky Máriusz is felhívta a figyelmet: "A Matisse mellett eltöltött évek döntőleg hatottak művészünk szellemére. Szellemére inkább, mint szemléletére. Minden esetre a veleszületett, ösztönszerűleg kitörő meleg festőiség ellengőzt kapott a geometrikus absztrakció képében. Végletbe egy pillanatig sem vitte az absztrakciót, kizárólagossággal sohase hódolt be neki. Nála az ösztönös festőiség és tudatos szintetizálás egymás mellett él, ritkán kereszteződik....Ő a festői szemléletet sohasem tagadta meg, a folytonosság nála hiánytalanul fellelhető. Mai korunk szimptómái azonban jobban kiütköznek kubisztikus formakísérleteinél."
      A szajna-parti képhez hasonló elgondolással, festői értelmezéssel, a kiegyenlített arányok, színek eleven és harmonikus együttesével több párizsi városképén is találkozhatunk, bizonyítván új művésznemzedékünk színvonalas képviseletét Európában.

      Irodalom:
      Rabinovszky Máriusz: Perlrott Csaba Vilmos
      Ars Una, 1924
      Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos kritikai értékeléséről
      Cumania 10., 1987.
      BK

  20. Perlrott-Csaba Vilmos - Út vizesárokkal
    1. A más-más korban élő, egymástól eltérő művészegyéniségek többnyire különféleképpen reagálnak a valóság hasonló elemeire. A táj részei a síkságok, hegyek, vizek, a növények, állatok, a tájban elhelyezett építmények és az ott élő emberi figurák viszonylatai sokat elárulnak festőjükről és keletkezésük körülményeiről.
      A 20. századi magyar festészet -és ezen belül a tájfestészet történetét rendkívüli módon befolyásolta a nagybányai művésztelep alapítása, az oly régóta hiányolt kolóniára látogató festők és tehetséges növendékeik együttmunkálkodása, közös fellépése "az akadémiák mumifikált művészete és a közízlés ellen" (Réti István). A nagybányaiak a tájban élve, azzal szoros összeforrottságban alkottak, még ha nem is tartozik minden képük a szorosan vett tájkép kategóriájába.
      Innen indultak, illetve ide tértek vissza a neósok, azok a franciákhoz igazodó fiatal művészek, akik újító mozgalmukkal, vitáikkal néhány év alatt felpezsdítették az egész hazai művészeti életet, mely a társadalommal együtt a legkevésbé sem volt felkészülve a forradalmi újdonságok befogadására. Közéjük tartozott Perlrott Csaba Vilmos, aki az 1900-as évek első évtizedének derekától Matisse-tanítványként gyűjtött tapasztalatokat, s hozta magával a Fauves-csoport művészi elveit. Ezek nem annyira a táj erőteljes, merész színvilágát, mint inkább a vaskos sötét körvonalak hangsúlyos szerepeltetését állították szembe a látványt mindenekfelett tisztelő, immáron Magyarországon is elterjedt plein air festészet oldottságával. A messziről jött gondolatok az itthoni környezetben továbbformálódva, a hazai tájjal találkozva ismét átalakultak. Ugyanakkor előtérbe került a kompozíció megtervezett képi rendje, a térbeli összefüggések kutatása, a plasztikát is kifejező hajlam, amely Cézanne szerkezetes tájszemléletéhez, alapformáihoz visszanyúlva a kubizmusba torkollt.
      Perlrott Csaba Vilmos egész festői működését meghatározta Nagybánya, a nagyszerű tájformák, dús vegetáció, felfokozott színvilág: "Annyira ez a színskála él bennem, hogy sokszor röghöz kötöttségnek is érzem elevenségét." E patinás városkából vágott neki párizsi tanulmányútjainak és ide tért haza Spanyolországból, Németországból, mozgalmas életének -hiszen buzgó kiállítója volt fél Európának- szinte minden állomásáról. Úgy érezte, e vidék sokáig témát adhat tájképeinek.
      A fasorok szegélyezte földút, kis patak, a távolból felbukkanó háztetők a bányavidék egy kevésbé közismert részletét villantja fel. A vertikálisra rendezett képépítésben érvényesül a szerkezetesség, a kolorit, a falombozatok érzelmi intenzitása a francia iskolázottságon kívül a német expresszionizmus nyomait is magukon viselik. Megcsillannak a varázslatos nagybányai zöldek, s az egész művön átsugárzik a természetelvű festő táji élménye.
      1932-ben hosszabban időzött e tájékon a művész. A "Szamos" c. újság hasábjain olvashatjuk: "Évtizedek óta minden esztendőben feltűnik egy-egy ismerős művészarc, aki szebbnek látja a Zazart az Adria kéken csillogó habjánál, s a Bódi tó fenséges szépségét a svájci havasok tengerszemeinél. Ilyen régi vendége Bányának Perlrott Csaba Vilmos." Úgyszintén ebben az évben szervezett helybeli festőkollégáival Szatmáron képvásárt. Thorma János, Mikola András, Jándi Dávid, Ziffer Sándor, Nagy Oszkár, valamint Kmetty János anyagából is válogathattak az érdeklődők. Perlrott "Önarcképét" a kiállítás legjobb alkotásaként értékelték.
      A művész jelenlétét a festőtelepen ettől kezdve már csak tárlatai jelezték. Magyarországi alkotókkal együtt szerepelt, majd csoportkiállításon jelentkezett Szatmáron. Utolsó nagybányai műve 1935-ös datálású. Ezután pályájának újabb fejezete nyílik, a szentendrei korszak.

      Irodalom:
      Murádin Jenő:Perlrott Csaba Vilmos Pályarajzához. Művészettörténeti Értesítő, 1988, 1-2.
      BK

  21. Perlrott-Csaba Vilmos - Csendélet barackokkal és almával
    1. "Párizs, mint a messzi ígéret földje ugrik közel az imént zsendülésbe szökellt, pompázó Nagybánya művészetéhez. Az ’öregek’ (mindannyian alig negyven körül), Ferenczy, Thorma, Grünwald, Réti: rosszalló fejcsóválással nézik a fiatalok eliramodását. Perlrott Csaba is az első, aki Párizsba röpül. Szédülten bolyong
      a Louvre, a Guimet, a Cluny-múzeum termeiben. Matissenál tanul." Bálint Rezső,
      a művészeti íróként is fontos érdemeket szerző festő e szavakkal emlékezett
      a magyar modernizmus hőskorára, csaknem harminc év távolából, 1934-ben. Mikor Perlrott 1908-ban részt vett a legendás Matisse iskola megalapításában, alig fél évtizedes művészi pálya állt mögötte. Egy rövid, csupán néhány hónapig tartó, Koszta József mellett töltött periódus után, feltehetően 1903-ban Nagybányára ment, ahol az új irányzatokra mindig nyitott Iványi Grünwald Béla vette szárnyai alá. Szűk három esztendőt töltött a telepen, majd 1906 decemberében - Ferenczy Károly ajánlásával - Párizsba utazott.
      Kezdetben a Julian Akadémiát, Jean Paul Laurens kurzusait látogatta, de idővel több más magániskolát is kipróbált, így megfordult a Grande Chaumiére-ban és az Académie Colarossi óráin is. A többi fiatal magyar festőhöz hasonlóan rá is jóval erősebben hatottak a hivatalos oktatáson kívül megtapasztalt élmények,
      a kávéházi beszélgetések, a pezsgő kiállítási élet, és az olyan művészeti szalonok, mint a Stein testvérek házában rendezett rendszeres összejövetelek. Perlrott is feltehetően itt, Leo és Gertrude Stein szalonjában ismerkedett meg André Derainnel, George Braque-kal és későbbi mesterével, Henri Matisse-szal.
      Perlrott, bár egyike volt a Matisse-iskolát megalapító szűk, nyolc művészből álló csoportnak, mégis műveinek többségén inkább mestere művészi elvei, mint alkotásainak közvetlen hatása érhető tetten. Korai, párizsi éveiben született képein egyszerre érződik a klasszikus hagyomány tisztelete, Nagybánya és Koszta útmutatása, a múzeumokban látott francia alkotások, elsősorban Manet műveinek inspiráló ereje, a fauvizmus majd a kubizmus stílusjegyei, s 1911-től, Spanyolországi tanulmányútjától kezdve El Greco festményeinek befolyása. Művészetére, mint vizsgált festményünk is bizonyítja, a századelő modern irányzatainak közös inspiráló előzménye, Cézanne is nagy hatást gyakorolt.
      Mikor 1907 őszén Nagybányáról visszatért Párizsban, minden bizonnyal látta
      a Salon d’Automne által rendezett óriási Cézanne kiállítást, mely az alig egy éve halott, s már akkor a modernizmus atyjának kikiáltott mester kultuszát újra felizzította. Perlrott nem csupán témavilágát követte gyümölcsöket, dúsan redőzött drapériákat ábrázoló csendéletein, aktos kompozícióin, de sokat tanult műveinek kiegyensúlyozott, letisztult szerkezetéből is. Kállai Ernő találó megjegyzése szerint Matisse könnyed, franciás, oldott festőisége, képeinek áttetsző faktúrája ellentétben állt mindazzal, amit Perlrott magával hozott otthonról, s így nem véletlen, hogy a fiatal, útkereső magyar festő "Matisse felé sandítva is Cézanne-ra akadt."
      A most bemutatott csendélet 1914-ben készült, abban az időben, mikor Perlrott összefoglaló jellegű, a szintézis igényével alkotott, méretükben is reprezentativitást sugárzó olajkompozícióit megalkotta. A redukált szín- és formavilág, a puritán témaválasztás és a végsőkig kiérlelt kompozíciós rend egyaránt Cézanne inspiráló hatását mutatja. Perlrott vérbő művészi temperamentumát, az érzéki, dús faktúrához való intenzív vonzalmát jelzi, hogy
      e képen is inkább a francia mester korai remekműveinek emléke dereng föl.
      Az ezernyi árnyalattal megmozgatott zöldek és kékek tengerében felvillanó élénk színfoltok drámai hatást érnek el. A csendélet tárgyai, a hullámos szélű porcelántányér, a sarokra helyezett, gyűrött fehér drapéria, a háttérként kifeszített asztalterítő lilával és zölddel játszó sötét kék szövete és a barackok mindezzel opponáló élénk narancs-sárgája izgalmas koloritot eredményez. A látszólag esetlegesen odavetett, szinte tapintható tömörségű tárgyak szükségszerűséget sugárzó, tökéletesen stabil kompozíciót alkotnak, melyben az egyes elemek helyét a szerkezet egésze jelöli ki. Perlrott 1914-ben készített festménye - az életmű egyik legfontosabb darabjaként- kitűnően illusztrálja azokat a Cézanne festészetében gyökeredző hatásokat, melyek a korszak modern festészetének szinte valamennyi irányzatát megtermékenyítették, s oly inspiráló módon mutattak utat az éledő magyar avantgárd fiatal tehetségeinek.

      Reprodukálva: Modern Magyar Festészet 1892-1945, zerk. Kieselbach Tamás, Budapest, 2003.

      IRODALOM
      - Perlrott Csaba Vilmos művészete. Bornemisza Géza előszavával. Budapest, 1929.
      - Hess, Emil: Wilhelm Perlrott-Csaba und seine Kunst. Berlin, 1929.
      - Rabinovszky Máriusz: Perlrott-Csaba Vilmos. Ars Una, 1924, 335-341. l.
      - Bálint Rezső: Perlrott Csaba Vilmos. Múlt és Jövő, 1934. január, 10. l.
      - Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos (1880-1955) alkotói pályájának főbb
      állomásai. Békéscsaba, 2005.
      MP

  22. Perlrott-Csaba Vilmos - Nagybányai táj
    1. 1920-as évek 

      Reprodukálva: Modern Magyar Festészet 1919-1964, szerk. Kieselbach Tamás, Budapest, 2004.246.kép
      Proveniencia: Egykor Helmut Turck gyűjteményében

  23. Perlrott-Csaba Vilmos - Csendélet nyitott ablaknál
    1. Perlrott Csaba Vilmos alföldi tájról, síkvidékről érkezett pályája kezdetén Nagybányára, s egy életre eljegyezte magát vele. Ide tért vissza párizsi tanulmányútjairól, Spanyolországból, a kecskeméti művésztelepről, Németországból és mozgalmas életének szinte minden állomásáról. Művei a modern művészet frissítő hatását közvetítik felénk. Bizonyítják, hogy nagybányai forradalmisága mély meggyőződésen alapult. Megismételt látogatásai alkalmat kínáltak számára, hogy a kolónia legjobb tradícióit a Nyugatról hozott szemlélettel és képszerkesztő megoldásokkal ötvözze. Ismerős tájak integetnek vásznairól. Vonalvezetésében, kemény színeiben mégis mennyire más ez a táj, mint a művésztelep hagyományőrző tagjainak képein. Matisse századelejei iskolája, szín - varázsa, Cézanne tanulmányozása, a német expresszionizmus lendülete, a gótika ihlete, s a művész átgondolt, analitikus munkálkodása szublimálódik életművének legjobb munkáivá. Formakezelésében döntő hangsúllyal a kubizmus lép előtérbe, ugyanakkor egyéni értelmezéssel párosul. A stílusirányzatban rejlő, belsőleg mozgó erő segíti a kép felépítését, a formák világos kiteregetését.

      Perlrott Csaba Vilmos az 1920 - as évek közepétől ismét több alkalommal felkeresi tanulóéveinek színterét, a bányavároskát. 1924 nyarán jubiláris, a kolónia történetére visszatekintő kiállítás nyílik a helyszínen. Ebben az évben megalakul a Képzőművészetek Új Társasága, a progresszív szemléletű KUT. A festő a Társaság egyik vezető mestere, kiállításainak aktív szervezője. A szóban forgó időszak több alkotása születik a művésztelepen, melyeket 1929 - ben, Gráber Margittal közösen a kolozsvári vármegyeház üvegtermében mutat be.

      A csendéleti és táji látványmotívumokkal bővelkedő Csendélet nyitott ablaknál, 1928 - as datálású munka az említett periódus szerves darabja. A kedvelt téma a francia iskolázottságnak, a nagybányai természetelvűségnek és Perlrott Csaba Vilmos egyéni pikturális látásmódjának triászában jelenik meg. A távoli hegyekre, jellegzetes házakra nyíló ablak egyszersmind a kint és a bent lévő tárgyi világ ábrázolásának szakmai kérdéseit is boncolgatja. A zsírtalan, széles festésmóddal, a körvonalak hangsúlyozásával megörökített kompozíció érzékeny egyensúlyt talál a naturálisabb és elvontabb megközelítés határán. Hasonlóképpen elgondolt és kivitelezett csendéleti - és természeti részletek tűnnek fel e korszak több fontos, számontartott alkotásán. Az itt látható mű festői gazdagsága okán is kitűnik a sorból. A művész is így vélekedhetett, hiszen az 1929 - ben kiadott - az egyetlen, napjainkig legteljesebb - szakmai, baráti méltatás, ismertetés és önvallomás kötet reprodukált képei közé válogatta.
      BK

  24. Perlrott-Csaba Vilmos - Felvidéki város
    1. Perlrott Csaba Vilmos festészetének minden állomása művészetének egy - egy új hitvallását jelenti. Sokszínű pályájának önálló fejezetét alkotja az a néhány év, mely a kecskeméti művésztelepen töltött termékeny évtizedet követte. 1920 - 23 között, feleségével Gráber Margit festőművésszel önkéntes emigrációban élt és utazott Európában. Párizs és Spanyolország után, majd ekkortájt fedezi föl a Tátra, a Felvidék és Németország festői vidékeit, hangulatos városrészeit, épületeit. A szepességi kisvárosok, Lőcse, Kassa lenyűgöző templomai, régi utcácskái úgy pikturálisan, mint grafikailag érdekes témát kínáltak.

      A művész felvidéki képei, többnyire a szerkezeti elem hangsúlyozásával készített kubista szemléletű rajzok. Ugyanakkor a kolorista festő szeme megakad a kiszínesedő tájformákon, hozzájuk harmonikusan illeszkedő épületegyütteseken. A közlés intenzitása jellemzi e vásznakat, melyeken H. Matisse iskolája, P. Cézanne tanulsága és a nagybányai természetelvűség egyként nyomot hagyott. Az 1920 - as évek elején a felvidéki értelmiség magyar volt, szívesen fogadták a művész házaspárt, s ott rendezett kiállításaikat. A Tátra, Kassa Múzeuma, Pozsony és Prága - sikeres tárlatok helyszínei.

      A városka - minden bizonnyal Szepescsütörtök - látképe egyik üde színegyüttesű hírmondója Perlrott Csaba úti élményeinek. Így vall: "...egy nehéz és titokzatos lelkierő mozgatja előttem a szepesi, a lőcsei hegyek és várak, kolostorok és felhőjárások kozmikus összefüggéseit. Én nem színfoltoknak érzem őket, hanem a világrendben való nagy együvé tartozásuk gondolatát szívom magamba." A képeken érzékletesen jelenik meg a tájék sajátossága. Hiteles atmoszférát sugároz. A festő gazdag palettájával, a zöldek, kékek, sárgák, vörösek kifejező erejével könnyen épültek a formák.
      BK

  25. Perlrott-Csaba Vilmos - Kézimunkázó nő, 1910 körül
    1. A századfordulón és a 20. század elején Európa-szerte folyt a művésztelepek létesítése. A kecskeméti kolónia megalakulását - 1910 körül - megelőzte a Párizst járt neósok ellenséges hazai fogadtatása. A 20. századi magyar festészeti formanyelv megújításának igénye és megjelenése ütközött itthon ellenállásba. E fiatal lázadók könnyedén vetették le magukról Nagybánya kötöttségeit. Czóbel Béla mellett Perlrott Csaba Vilmos tartozott az élbolyba, aki 1905-től Párizsban látta, megtapasztalta és haza is hozta a féktelen erejű francia piktúrát. Henri Matisse és a Fauve-ok mozgalma, Cézanne bűvölete, Gauguin csodálata, a nagyhírű múzeumok remekműveinek megismerése formálta stílusát anélkül, hogy a festő jókezű, arctalan epigonná minősült volna.
      A Nagybányától elszakadó szálakat - szándékában - az 1910-es évek elején benépesülő kecskeméti művésztelep fonta egybe. A csoport talán legmarkánsabb egyénisége Perlrott Csaba Vilmos, aki a francia iskolázottságot a telepen jelentkező szecessziós-dekoratív törekvésekkel ötvözte, ám a nagybányai indíttatás mélyen, egész életre szólóan gyökeret vert felfogásában.
      Ennek a hazai ízű modernizmusnak szép példája az Árnyékban ülő nő című kép. A koloritgazdag alkotás arányos és harmonikus szerkezetének közepe felé elhelyezkedő, kerti székben ülő, kézimunkázó nőalak, a mögötte perspektivikusan ábrázolt tekergő utak, az egymást érő falombok együttese vall a művész pikturális igényességéről és tudásáról. Az erős konturvonalak kíséretében megjelenő fauve-osan tiszta, keveretlen színek, az ultramarin, nyers hússzín, lilák és erős zöldek a kubizmus palettájáról is valók. A mű valóban a nyugati újítók eszköztárából merít, ugyanakkor a festő egész alkotói énje egy súlyosabb, röghöz kötöttebb szemlélet birtokosa. Kevesebb benne az artisztikum, könnyedség, derű, de több a feszültség és a belső dinamika. Ő eredendően természetelvű, s ennek lényegét megőrzi még abban az esetben is, mikor mondandóját dekoratív átírással tárja elénk. A pályaszakasz egyik jellemző darabja az itt látható mű. Alkotóját nyugtalanította az ábrázolt együttes festői megjelenítése, mint azt a teljesebb motívumvilágú "Nők szabadban" című munkája is bizonyítja.

      Reprodukálva:
      Magyar Művészeti Fórum
      2000/február, 19.o.
      BK

  26. Perlrott-Csaba Vilmos - Csendélet
    1. "Egy almával ejtem ámulatba Párizst" - jelentette ki Paul Cézanne. Könnyű elsorolni a hétköznapi kellékeket, amelyeket a francia mester csendéletté rendezett műteremasztalkáján, mindenekelőtt azonban sok gyümölcs és meggyűrt, dúsan redőzött fehér drapériák jellemzik az e műfajba illeszkedő festmények tárgyi világát. Perlrott Csaba Vilmos, az úttörő neós szemléletére és piktúrájának alakulására döntően hatott az aix-i mester művészete, művészetértelmezése, akárcsak az 1905-től Párizsban dolgozó modern felfogású nemzetközi csapat tagjaira. Cézanne eleven hagyomány volt, nélküle egyetlen áramlat sem születhetett meg. Tagadta az idő és tér megfoghatatlanságát, változékonyságát. Ragaszkodott a szigorúan vett festőiséghez, ám logikát követelt: a színek logikáját.
      Perlrott Csaba Vilmos szinte egész alkotói pályáját végigkísérte a csendélet téma. Kereső természetének jól megfelelt a minden stílusban megújuló mozgékony tárgyi együttes, melynek ábrázolása komoly mesterségbeli problémákat is felvetett. Az 1910-es években létesített kecskeméti művésztelep alapításában, alakításában aktívan közreműködő festő fokozott érdeklődéssel és invencióval, magas művészi színvonalon építette képeibe friss francia tapasztalatait. A Cézanne-tól nyert ihlet és útmutatás itt és ekkor kristályosodott ki.
      A művön, a sötét háttér elé helyezett gyümölcsök látszólagos rendezetlensége jól átgondolt kompozíciós elgondolás eredménye. Az egyes csoportok, a tállal és a fehér asztalkendővel kiegészítve tökéletes színbeli és szerkezeti egyensúlyt teremtenek. A hangsúly a középtér felé nyitó gömbölyű almák által megrajzolt vízszintes felé tolódik oly módon, hogy ezáltal a kékek, lilák, zöldek, fehérek ezernyi árnyalatát felvillantó, vérbeli festőről tanúskodó háttér is megfelelő szerephez jut. Elsősorban az 1910-es évek első feléből származó kecskeméti munkák tiszta vonalvezetése, izgalmas koloritja, mértéktartó dekorativitása okán szólhatunk e művészpálya egyik legjobb időszakáról. A festő sajátos, francia tanultságú, de magyar gyökerű piktúrájában több hasonló alkotás született, mint például a szentendrei Ferenczy Múzeum szép darabja.
      BK

  27. Perlrott-Csaba Vilmos - Párizs
    1. Kiállítva: Perlrott Csaba Vilmos festőművész kiállítása. Kecskemét, Katona József Múzeum, 1972. 24.tétel
  28. Perlrott-Csaba Vilmos - Nagybánya télen
    1. A nagybányai táj varázsa, festői részletei Perlrott Csaba Vilmos egész művészetének legfontosabb ihletője, legkedveltebb témája. Innen indult el és ide tért vissza párizsi tanulmányútjairól, a kecskeméti művésztelepről, Németországból, és eseménydús életének szinte minden állomásáról.
      1924-től megszaporodtak a városkában tett látogatásai, nosztalgiával fedezte fel tanulóéveinek színterét, a jellegzetes templomtornyokat, a Veres vizet, a Zazar partot, a Kereszthegyet. Különösen mozgalmas és termékeny volt 1928 és 1929 tele, kitűnően sikerült festmények sora tanúskodik erről.
      A behavazott tetejű, szinte mesébe illő színes kis bányászházak, vagy a korcsolyázók ecsettel megfogalmazott látványa sokat megéreztet a vidék egyedülálló hangulatából. A valósághű, topografikus bemutatás mellett Perlrott Csaba személyes kötődéséről is beszélnek. Az itt látható kompozíció mértéktartással építkezik a kubizmusból nyert formaelemekből, a század eleji fauve-ok tiszta színeiből, és általában a francia művészet hazai igazodású eredményeiből. A kép motívumai, főnézetből, a vertikális tengelyhez tartanak: a vörös sisakos templom, hólepte fák, kerítések, kémények, házfalak adják az irányt. A horizontális osztást a háztetők rendje szabja meg, s egyben a mű ritmusát, kissé hullámzó ívét is megadják. A művész palettája leggazdagabban a hófödte részek pikturális megmunkálásánál tárul elénk. A fehér ezernyi téli árnyalatával gyönyörködtet.
      BK

  29. Perlrott-Csaba Vilmos - Város látképe
    1. A művész kecskeméti korszaka 1920-ban radikálisan lezárult. 1920-tól 1923-ig önkéntes emigrációban élt, ahová felesége, Gráber Margit is elkísérte. A mindössze néhány évet felölelő új periódus kiváltképp a grafikáról szól, melyet ekkor elsősorban a szerkezeti elem, a kubizmus szemlélete uralt. Vándorlásuk során, a szepességi városok után Németország felé vette útját a házaspár. Fontosabb városok: Drezda, Berlin és a varázslatos hangulatú Wertheim am Main, ahol Perlrott kréta, ceruza és szénarajzaival valamint litográfiáival hirdette az eddigiektől sokban eltérő hitvallását. A Felvidéken, majd német területen készült templom- és városképek csodálatos, gótikus utánérzésekről tanúskodó kubista művek. Rajzai technikájában a kréta élét használta a művész, a szerkezet kristályrácsát apró, mozaikszerűen töredezett rombuszokból építette föl, mozgalmassá téve ezáltal a képfelületet. "Aki rólam azt mondaná vagy írná, hogy én elszakadtam a természettől, rosszul értelmezné művészetemet. Nincs nálam nagyobb rajongója a természetnek... A város egységét egy nagy mámor, egy színes lázálom fogja össze. Látom tízszer, látom százszor és amint intellektusomon átszűrődnek, ahogy elmém megtisztítja őket azoktól az érzéki formáktól, amelyek hazugok és csalnak, s kikeresi az ő magánvaló lényüket, legbensőbb bensejüket. Egy világképet konstruálok magamnak róluk, az igazi énjükről. A hangsúly azon van, hogy: konstruálok. Mert építészeti - nem festői, nem perspektivikus - természetközlésre törekszem. A dolgok - a házak, a fák, a fejek a törzsek - a végtelenbe nyúló tekintet lassú és együtt átölelő felfogásával szemlélve elvesztik a megszokástól rájuk kent köntösüket. A dolgok nem a térben, hanem a gondolat nagy összefoglaló síkján jelennek meg" - nyilatkozta az alkotó 1923-ban, a budapesti Belvedere Szalonban rendezett grafikai kiállításán. A közlés intenzitása jól érzékelhető a Város látképén, mely stíluskísérletének egyik kifinomult példája. Kiegyenlített arányok, vonalak, színek eleven és harmonikus együttese jellemzi a képet. Az említett pályaszakasz több, hasonlóan érdekes darabbal dicsekedhet, mint azt a festőről 1929-ben megjelent könyvben reprodukált Kuli cigányváros is tanúsítja.
      Benedek Katalin

  30. Perlrott-Csaba Vilmos - Csendélet almával és akttal
    1. A festő kecskeméti korszakának idején, az 1910-es években születtek szebbnél szebb csendéletei. Az élénk, keveretlen színek bűvöletén túl Perlrott Csaba Vilmos Paul Cézanne piktúrájából és művészetteóriájából nyert ihletet és útmutatást. E képek motívumai már önmagukban véve konstruktív jellegűek: néhány alma, egy-két egyszerű vonalú edény, drapéria, óra, virágok, szobrocskák. A klasszikus nyugalmú kompozíciók térbeli mélységét, a tárgyak plasztikai erejét szilárd képépítés erősíti. Művein a különböző alkotórészeket azonos értékben ábrázolta. Itt és ekkor megvalósította a cézanne-i értelemben vett "csodát": az alma duzzadó test - és ugyanakkor színfelület. Amikor legdúsabb a színek gazdagsága, akkor legteljesebb a forma is.
      Mindez tetten érhető az itt látható csendéleten, hiszen a kolorit és a formák tökéletes összhangjának következtében, a zsúfoltság ellenére is áttekinthető, teljes egység uralkodik. Az érintkezési pontokon, a kis árnyékzónákban, ahol az almák egymással vagy a tállal összeérnek a művész eltalálta azt a gömböt körülvevő árnyalatot, mely egyszersmind észrevétlenül átvezet a szomszédos alakzathoz. Az egyes kellékek (cserepes örökzöld, gipszszobor, gyümölcsök, tál) egyenértékű szerepet kapnak, míg a festőileg úgyszintén igényesen megmunkált háttér és a tükröző asztallap kiemelő és összefogó funkcióján túl, esztétikai élményben is részesíti szemlélőjét. Perlrott Csaba Vilmos képének tárgyai tulajdonképpen a természet után formálódtak, ám "tiszta festészetté" lényegültek. Gyönyörködtetni tud, miközben, vérbeli művész módján, megfoghatóvá is varázsolja azokat.
      Azonos stílussal, hasonló elgondolással, motívumtárral találkozhatunk a Magyar Nemzeti Galériában lévő olajművön.
      A képzőművészet szempontjából véletlennek tartható, hogy éppen Kecskeméten alakult meg a nagybányai művészet utáni fejlődési szakaszt képviselni akaró, a neósok programját és részben a szecessziót követő művésztelep. A város tette meg az első lépéseket, felajánlva a művészeknek a Műkertet. Iványi Grünwald Béla, megértve az új utat kereső alkotókat, vállalta a Nagybányáról kiszakadó neósok csoportjának vezetését, s 1909-ben megfogalmazta a kecskeméti kolónia programját: "Nagybányához fűződik a modern festőművészet küzdelmeinek sok művészethistóriai fontosságú eredménye. Az akkori művészi együttérzés kapcsán együvé került emberek a természetes evolúció folytán most válni készülnek, hogy új elemekkel gazdagodva, új haladásra tehetséggel telítetten folytassák a nemzeti művészet fejlesztését.. Az eddigi munkahelyek mindig nemzetiségtől is érintettek voltak, most a legtisztább magyar városok valamelyikében akarjuk folytatni a megkezdett munkát. Ezért választottuk Kecskemétet elsősorban, de jelentékeny indok volt a már ott található kultúra.." Az alföldi városka sajtója is helyeselte a kezdeményezést: "Művészetünkben ugyanis annyiféle iskola utánzata él, hogy abban valami nagyot képtelenek vagyunk feltalálni. Művészeink ízlését megrontotta a kozmopolitizmus. Ilyen - a kozmopolitizmus minden bacilusától ment - tiszta magyar levegőt és magyar szívet sehol se találunk másutt."

      Reprodukálva:
      Perlrott Csaba művészete
      Dante Kiadás, 1929., 4.sz. repr.

      Irodalom: Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos kritikai értékeléséről
      Cumania 10, 1987
      BK

  31. Perlrott-Csaba Vilmos - Párizs a Szajna látképével
    1. Perlrott Csaba Vilmos más nagybányai neós korában szoros kapcsolatba került Párizzsal. 1905-ben ösztöndíjjal jutott el a francia fővárosba. A látottak alapján kiéltnek, túlhaladottnak érezte a későnaturalista alapról indult nagybányai piktúrát. Párizs forrongó művészete sorsdöntő fordulatot hozott pályáján. Így vall erről: "H. Matisse volt az, aki döntő hatással volt fejlődésemre..hatodmagammal megnyitottuk az első Matisse iskolát." A francia festészet iránti lelkesedés nem maradt viszonzatlan. Perlrott Csaba Vilmos a Salon d’Automne tárlatán, 1907-ben a fauve-ok termében állíthatott ki. Ugyancsak erre az időre datálódik vonzódása P. Cézanne műveihez. A század elején a mester munkásságának dominanciája érvényesült. Képeinek ilyen vagy amolyan értelmezése egy egész korszak szemléletét meghatározta. A magyar művész alkotásainak kubisztikus hangütése az aix-i festő beható ismeretéről tanuskodik.
      Perlrott Csaba Vilmos élete folyamán, a II. világháború kitöréséig, megközelítőleg húszszor járt a "festészet fővárosában". Ebből számszerűségében és pikturális eredményekben legtermékenyebb, leggazdagabb szakasz az 1920-as évek második felére esik. Alkotóperiódusának egyik legfontosabb helyszíne a Hőtel Notre-Dame kis szobája volt, szemben a dómmal. Szállodájának ablakából festette a templomot, a tovahömpölygő Szajnát és hídjait. Számtalan olaj, és pasztellváltozatban örökítette meg ezt a motívumot. A téma annak idején közkedvelt a Párizsban tartózkodó magyar művészek, így például Czóbel Béla, Diener Dénes Rudolf, Gráber Margit, Kmetty János körében. A legjobb francia példákból, a század első évtizedeinek izmusaiból táplálkozik a mű. Ugyanakkor Perlrott egyéni világába is betekintést nyerünk. Szívós törekvéssel igyekezett a maga nyelvére átírni egy és ugyenazt a témát. A Szajna-partjának festői értelmezésével, fölfogásával, a kivitelezéssel az akkor kortárs nemzetközi színvonallal egyenrangút alkotott.
      BK

  32. Perlrott-Csaba Vilmos - Önarckép Zifferrel és almákkal
    1. Kiállítva és reprodukálva:
      - Szemtől szemben. XX. századi önarcképek, művészportrék és kettős arcképek a Szentendréhez kötődő festészetben. Szentendrei Képtár, Szentendre, 2005. június 25. – október 2. katalógus: 26.

  33. Perlrott-Csaba Vilmos - A művész felesége
    1. Perlrott Csaba Vilmos azon jelentős művészeink közé tartozik, aki a XX. század első felének szinte minden fontos újító, avantgárd kezdeményezésben részt vállalt - a neósok, a MIÉNK, a KUT alapítói között találjuk, a nagybányai szabadiskolából elindulva a kecskeméti, majd a szentendrei művésztelepek is tagjukká választották. Perlrott Csaba a budapesti Iparrajziskolában kezdte meg tanulmányait. Előbb Koszta Józsefnél Abonyban, majd 1903-tól Iványi Grünwald Béla irányításával Nagybányán dolgozott. Szabadiskolai munkássága - természetesen - teljes meggyőződéssel a naturalizmus jegyében indult - jellemezte Perlrott pályaindulását Réti István a nagybányai telep alapítója és történetének első összefoglalója. Ferenczy Károly támogatásával 1906-ban sikerült elnyernie a párizsi utazáshoz szükséges ösztöndíjat. 1906 decembere és 1914 nyara között rendszeresen kint töltötte az őszi-téli és a tavaszi szezonokat, hogy a nyarak során Nagybányán, majd 1912-től - a műteremépület megépítésétől - az Iványi Grünwald vezette új kecskeméti művésztelepen alkothasson. A Salon d Automne 1907-es tárlatán hét képével szerepelt. Ettől kezdve 1912-ig rendszeresen részt vett ezeken a nemzetközi kiállításokon. 1909-ben a párizsi Galerie Berthe Weilnél Albert Metzinger-vel és André Derainnel rendezett kollektív kiállítást. Párizsban egy ideig a Julian Akadémiára járt, ahol Jean-Paul Laurens volt a mestere, akit Ferenczy ajánlatára keresett fel. Időközben azonban Steinék szalonjában összeismerkedett Matisse-szal, Picassóval, Braque-kal és Delaunay-vel. Így 1908-ban - elhagyva a Julian Akadémiát és az Académie de la Grande Chaumi?re-t - Henri Matisse követője lett, nagybányai növendéktársa Bornemisza Géza társaságában. Matisse volt az, aki döntő hatással lett jövő fejlődésemre. - írta magáról Perlrott a húszas évek végén. - ,,otthagytam a Julian Akadémiát és hatodmagammal megnyitottuk az első Matisse-iskolát, a rue de Sévresben . Matisse, a plein air gyakorlattal ellentétben, nem a természeti látvány megfigyelésére nevelte diákjait, hanem a belső szerkezet kiemelésére. ,,Amiről álmodom az egyfajta egyensúly, tisztaság, derű a művészetben. - tanította. Matisse mellett Paul Gauguin és Paul Cézanne festészete érintette meg. Amikor 1907-ben Pesten látta műveiket, rövid időre különösen Gauguin dekoratív, primitivizáló festészetének befolyása alá került. Új festményeit 1907-ben a Könyves Kálmán Szalonban mutatta be. Hasonlóan erős hatással volt rá El Greco frissen felfedezett életműve is, melyet 1911-ben spanyolországi ösztöndíja során ismert meg. A manierista művész zaklatott ecsetjárása, kicsavarodott figurái tették számára érthetővé a kortárs expresszionizmust, amellyel behatóan csak németországi tartózkodása alatt ismerkedett meg. Bár Réti keserűen állapította meg, hogy ,,festészetéből teljesen kiveszett a nyoma nagybányai indulásának , Perlrott Csaba mégis nagy szeretettel emlékezett vissza első iskolájára. ,,Ma is azt a színskálát érzem a festészet anyanyelvének, amit Koszta és Nagybánya adott. Annyira ez a színskála él bennem, hogy sokszor röghöz kötöttségnek is érzem elevenségét. Igyekszem a mai napig is menekülni tőle, mégis úgy hozzám tartozik, ahogy magam tartozom önmagamhoz. Nemcsak Párizsból járt évente Nagybányára vissza, de kecskeméti művésztelepi tagként is 1912-ben, sőt 1918-ban is, s az 1920-as években rendszeresen. Ennek fő oka az volt, hogy ,,sohasem akartam a természetet utánozni, de számomra nincs nagyobb élmény, mint a természet . Az aukción szereplő női aktot ábrázoló festménye is erről a mindent megalapozó látványélményről tanúskodik, amelyet a francia modornak megfelelően könnyed ecsetkezeléssel, laza formakövetéssel adott vissza. Érzékeltetve azt az izgalmat és feszültséget, amit a természeti modell megpillantása és analízise váltott ki a művészben. Erre az ösztönösségre utalt Rabinovszky Máriusz is, amikor Perlrott Csaba festészetében kiemelte a festőiség szabadságának és a racionális szintetizálásnak párhuzamos meglétét. ,,Ami az impresszionizmusból benne maradt, az a mindent egyenletesen elömlő, burkoló meleg áradat. Ez a hideg színrendszer alkalmazása ellenére is fénnyel telítettség az, ami az aukcióra kerülő aktot érzékivé teszi, egyben azonban tizianói Vénusszá nemesíti. A háttér fagyos kékjét visszhangzó nyaklánc könnyed foltjaiban pedig Matisse tanítására ismerhetünk, a körvonalat újra és újra megismétlő formaadás, a mozgást, a dolgokban rejlő belső energiát fejezi ki.

      Irodalom:
      - Benedek Katalin, Perlrott Csaba Vilmos pályájának főbb állomásai, Békéscsaba, 2005
      Abigail Galéria

  34. Perlrott-Csaba Vilmos - Budapesti látkép a Rákóczi úttal
    1. A nagybányai művésztelepen, majd 1909 körül Párizsban, Matisse iskolájában formálódó Perlrott a tízes évek közepére már túl volt a festészetét alapjaiban átformáló spanyol élményen: Greco művészetének megtermékenyítő hatása ezekben az esztendőkben csak Cézanne és volt mestere, Matisse impulzusához mérhető. Barokkos motívumhalmozása, expresszív formatorzításai és szinte belülről világító, fénnyel telített színei, keveredve a kubizmus szerkesztési tanulságaival ekkor született képein tökéletes, egyéni ízű stílussá forrtak össze. Perlrott a századfordulót követő évtized tipikus útját járta be, mikor a Luxemburg Képtárban vagy a legendás Stein-szalonban megismert, újító modernek munkái révén jutott el a régi mesterek, a gótikus faragványok, vagy a reneszánsz, a manierizmus és a barokk óriásainak megértéséhez. Ezekben az években sok tekintetben Cézanne volt a kulcs a múlt felé nyíló kapuhoz: gyűjtők, művészek és művészettörténészek egyaránt az ő szemüvegén keresztül nézve ismerték fel többek között Greco jelentőségét is.

      A Budapesti látkép a művész vedúta-sorozatának egyik legszebb darabja. Perlrott előszeretettel nyúlt e témához, a magyar és a francia főváros egy-egy részletét képek során örökítette meg, életművének talán leggazdagabb fejezetét hozza létre. A megemelt nézőpont és az összefoglaló, summázó formaadás alkalmat adhatna a kompozíció szerkezetes hangsúlyainak konstruktív fokozására, de Perlrott ösztönös, minden munkájában megnyílvánuló érzéki vonzalmai, a látványhoz és a festék matériájához fűződő szinte erotikus kapcsolata - mint mindig - e képen is "megmentette" őt a magyaros, bővérű festőiségétől alapvetően idegen, így csupán felszínes modorként felvehető absztrakciós kísértéstől. Képe így elsősorban a budapesti élet száz évvel ezelőtti "nyüzsgésének" frappáns megidézésével, a nézőpont, a kivágat és a szerkezet átlátható logikájával, s elsősorban belülről ragyogó, zománcos színeivel varázsolja el nézőjét. E reprezentatív méretű, múzeumi rangú alkotás tökéletesen illusztrálja Rabinovszky Máriusznak, az Ars Una című folyóiratban megjelent, nyolc évtizeddel ezelőtti szavait: "Perlrott Csaba színérzéke a legeredetibb művészi ösztöne. Elsősorban kolorista, mégpedig meleg, vérmes, temperamentumos kolorista."

      Irodalom:
      Bornemisza Géza: Perlrott Csaba Vilmos művészete. Budapest, 1929
      Hess, Emil: Wilhelm Perlrott-Csaba und seine Kunst. Berlin, 1929
      Rabinovszky Máriusz: Perlrott-Csaba Vilmos. Ars Una, 1924, 335-341.
      Bálint Rezső: Perlrott Csaba Vilmos. Múlt és Jövő, 1934. január, 10.
      Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos (1880-1955). Békéscsaba, 2005
      Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904-1914. Kiállítási katalógus. Szerk.: Passuth Krisztina, Szücs György. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2006
      MP

  35. Perlrott-Csaba Vilmos - Hügieia – A Tisztaság istennőjének szobra
    1. Perlrott-Csaba Vilmos 1904-től először Grünwald Béla, majd Ferenczy Károly növendékeként ismerkedik meg a természetelvű “finom" naturalizmussal. 1905-ben ösztöndíjjal jut ki Párizsba, ahol a nálunk forradalminak számító nagybányai művészet olymértékű túlhaladását tapasztalja, amely nyarankénti hazatérésekor egyre élesedő feszültséget okoz közötte és a művésztelep vezető mesterei között. Ez alól csak Iványi-Grünwald kivétel, aki minden újdonságra való nyitottságával támogatja a neósoknak csúfolt művészeket, majd néhányukkal 1909-ben Kecskemétre távozik. Közben Perlrott már kijárta Henri Matisse iskoláját és annak fauve tanulságaival felszerelkezve a természethű látásmódtól a szerkezetesség, a lényeges elemek kiemelése felé fejlődik festészete. 1911-ben, spanyolországi utazása során nagy hatással van rá El Greco művészete. Párizsban Cézanne, Derain, Braque, Picasso, Modigliani és természetesen Matisse műveiből inspirálódik.

         1920 és 1923 közötti emigrációs éveinek útvonala : Tátra, Lőcse – ahol elragadtatva rajzolja a gótikus építőművészet formáit –, Drezda – ahol múzeumi szobrokat másol és transzformál síkkompozíciókká –, Berlin – ahol a német expresszionizmus ad igazolást Greco iránti csodálatának, majd ismét Párizs ahol mindezt a még mindig élő kubizmussal próbálja szerves egységbe ötvözni.
      Hügieia, a Tisztaság istennőjének szoboralakja már 1916-os Modellek c. festményén (MNG) megjelenik, mint a mulandó emberi testekkel kontraszba állított időtlenség szimbóluma. Ez utóbbi alkotásával 1917-ben elnyeri az Erzsébetvárosi Kaszinó 500 Koronás díját. Csendéleteinek, de alakos kompozícióinak is időről-időre vissza-visszatérő motívumai a szobrok.

      A valószínűleg emigrációs évei alatt készült, csak Hügieia alakját megjelenítő műve az analitikus kubizmus visszafogott színvilágát idézi. Ehhez hasonló kísérletek a magyarok közül csak Réth Alfréd, Galimberti Sándor és Dénes Valéria életművében fellelhetőek. Kállai Ernő expresszív naturalizmusnak, Hevesy Iván pedig kubisztikus realizmusnak nevezi Perlrott ezirányú kísérleteit.

       A kizárólag hideg színek tónuskülönbségeire apelláló darabos formálásmódról az utóbbi szerző így nyilatkozott : “A festőiség és konstruktivitás együttesen jelentkezett műveiben amelyek így Cézanne és Matisse művészetének valamelyes összebékítését is jelentették."

      A háttér és a szoboralak formálásmódja a német expresszionizmus fő programpontjaként ismert, a belső élmény eluralkodását mutatja a külső élmény, a természettől kapott impresszió fölött. Bornemisza Géza így fogalmazza meg barátja ekkori törekvéseit : “Tömör festői stílusán szenvedélyes rajzolási vágy tör keresztül. Boncol, szerkeszt, egészen a száraz rajz határán, hogy festői tudása fölé emelje az absztrakt grafikai gondolatot."

      Irodalom:
      Hevesy Iván : Perlrott-Csaba Vilmos új képei. Nyugat, 1922. 1034-1035.o. (megjelent Hevesy Iván : Az új művészetért. Válogatott írások. Gondolat, Bp. 1978. 162-164.o.)
      Elek Artúr : Perlrott Csaba Vilmos. Nyugat, 1923. jan. 16. XVI.évf. 2.sz. 82-84.o. ( megjelent Elek Artúr : Művészek és műbarátok. Válogatott képzőművészeti írások. Bp. 1996. 116-118.o.
      Kállai Ernő : Új magyar piktúra. Amicus, Bp. 1925. 59-60.o.
      Perlrott Csaba Vilmos művészete. Bornemisza Géza előszavával. Dante, Bp. é.n. (1929)
      Kassák Lajos : Vallomás tizenöt művészről. Bp. 1942. 33-40.o.
      Kassák Lajos : Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig. Magyar Műkiadó, Bp. 1947. 22-23.o.
      Sümegi György : A Kecskeméti Művésztelep és Alkotóház. Új Művészet, Bp. é.n. (1998)
      RA

  36. Perlrott-Csaba Vilmos - Csendélet maszkokkal
    1. "Perlrott-Csaba színérzéke a legeredetibb művészi ösztöne. Elsősorban kolorista, mégpedig meleg, vérmes, temperamentumos kolorista. E kiváló kvalitását művészünk még ott sem tudja megtagadni, ahol egyéb szempontoknak veti alá szemléletét." (Rabinovszky, 1924, 341.)

      Perlrott e barokkos gazdagságú műtermi csendélete különleges darabja az életműnek. A maszkokkal telezsúfolt festmény egyfelől ikonográfiai különlegesség munkásságában, másrészt viszont szorosan illeszkedik az álarcot hol társadalomkritikai éllel, hol csupán dekoratív motívumként alkalmazó 19-20. századi európai festmények sorába. A belga James Ensor maszkos képeinek sorozatával induló képtípus feltűnik a magyarországi képzőművészetben is. Czóbel Béla és főként Aba-Novák Vilmos munkásságában találjuk meg Perlrott festményének hazai párhuzamait.
      Ltsz.: 94.212.1.

      Kiállítva:
      Nagybányai festészet a neósok fellépésétől 1944-ig, Miskolc, MissionArt Galéria, 1992. december, Kat. sz.: 127.

      Reprodukálva:
      Nagybánya. Nagybányai festészet a neósok fellépésétől 1944-ig, szerk. Jurecskó László, Kishonthy Zsolt, Miskolc, MissionArt, 1992, 277.

      Irodalom:
      Rabinovszky Márius: Perlrott-Csaba Vilmos, Ars Una, 1924/8-9, 335-341.
      Szabolcsi Miklós: A clown mint a művész önarcképe, Budapest, Corvina, 1974.
      RA

  37. Perlrott-Csaba Vilmos - Párizsi utca
    1. Perlrott 1924 és 1928 között a nyári hónapok kivételével Párizsban dolgozott. Itt készült műveit rendszeresen kiállította a KUT tárlatain, melynek egyik alapító tagja volt 1924-ben. "A művészet forrpontja szerintem a naturalizmus alapján álló konstruktív művészet." – vallotta Perlrott 1928-ban (idézi: Murádin, 1988, 67.) Ez a kubizmusból kiinduló konstruktív szemlélet nyilvánul meg Perlrott 1920-as évekbeli művészetében, csendéleteiben, tájképeiben és figurális festményein egyaránt. "Kétségtelenül sok külső és belső hatás alatt érlelődött ki festői kifejezésmódja, mely e sokféle nyugtalan keresésen átszűrt elem dacára, mindig jellegzetesen egyéni és európai tudott maradni." (Bornemisza Géza, 1929) Az itt bemutatott, 1925 körül született Párizsi utca formálásmódját, színvilágát és stílusát tekintve is méltán reprezentálja Perlrottnak a francia művészettől inspirálódott, de összetéveszthetetlenül egyéni festészetét.
      Ltsz.: 89.26.1.
      RA

  38. Perlrott-Csaba Vilmos - Kertrészlet szobrokkal
    1. Perlrott-Csaba Vilmos és Gráber Margit a kecskeméti művésztelepen ismerkedtek meg, majd 1919 karácsonyán házasságot kötöttek. Közvetlenül ezután külföldre távoztak. Ausztria, Németország és a Felvidék városaiban dolgoztak három évig tartó emigrációjuk idején. Az itt bemutatott Kertrészlet szobrokkal című képet és a hátoldalán lévő Ülő férfi aktot Perlrott vándorlásuk során, feltehetően német nyelvterületen festette. Perlrottot 1911-es spanyolországi útja alkalmával érintette meg először az expresszionizmus, pontosabban a 20. századi expresszionista festészet egyik őseként tisztelt El Greco művészete. Perlrott Kertrészletének festésmódja és színvilága még kecskeméti periódusának emlékét viseli. A festményen megjelenő fák zaklatott lobogású lombkoronáinak formálásmódja azonban már a német expresszionizmus hatásáról tanuskodik.
      Ltsz.: 89.27.1.
      RA

  39. Perlrott-Csaba Vilmos - Cigánylány
    1. Perlrott és Kassák vitája

         "Természetesen nem valami látottnak a lejegyzését, hanem a motívum lényegét szerettem volna adni a képben. De kijelentem, hogy én távolról sem tudok ennyire elítélő tónusban beszélni a naturalizmusról. Erősen földhöz nőtt ember vagyok. Időnkint felszabadulok ez alól a kötöttség alól, de aztán önként, szinte vágyva utána, ismét magamra veszem. Ha erőszakkal elfordulnék tőle, az lenne az érzésem, hogy elvágtam tápláló gyökereimet. Szeretném magam világosabban kifejezni, de csak annyit tudok mondani, hogy a tárgyi impresszió legyen friss s a kép mesterségbelileg mennél tökéletesebb." – E Perlrott és Kassák Lajos között 1942-ben lefolyt beszélgetésből kiragadott részlet éppoly tanulságos, mint vitájuk egésze, melyre alapvetően rányomta bélyegét Kassák szívós próbálkozása, hogy Perlrottból kikényszerítse az absztrakt művészet elsőbbségének elismerését. Perlrott azonban sem a Matisse közelségében töltött évek alatt, sem pedig később, a francia kubizmus és a német expresszionizmus bűvöletében nem  távolodott el olymértékben a nagybányai látványfestészeti hagyományoktól, ahogyan azt Kassák igényelte volna egy tévesen értelmezett modernizmus nevében. Ennek következtében Kassák öt évvel később, 1947-ben kiadott Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig c. könyvében, Perlrott művészetének értékelésénél, bár elismeri festészetének egyéni voltát, de azt végkicsengésében korszerűtlen és lehetőségeit nem beteljesítő művészetként határozza meg. Kassák csalódottsága érthető, ha elolvassuk Perlrott egy 1926-os nyilatkozatát, melyben a következőket mondja: "Szerintem a művészet csak a kubizmuson és a képarchitekturán keresztül hozhat uj élményeket, uj részleteket, mai világlátást." Kassák tehát joggal érezhette, hogy Perlrott nem váltotta be a hozzá fűzött reményeit, nem látva be, hogy a modernségnek nem csupán az ő általa előnyben részesített, képarchitektúrás, absztrakt iránya az egyetlen járható út. Perlrott – mint azt az itt bemutatott 1929-ben született festményén is látjuk – a kubizmusból leszűrt tanulságokat képes volt a nagybányai hagyományokkal szerves egységbe olvasztani úgy figurális kompozícióin, mind csendéletein és tájképein. Mint fentebb idézett szavaiból is kiderül, Perlrott nemcsak földrajzilag, de művészetét inspiráló hatását tekintve is vonzódott Nagybányához, ahová az 1925 és 1930 közötti években nyaranta rendszeresen visszatért Párizsból.

      Perlrott 1925-30 közötti művészete Párizs és Nagybánya egyidejű vonzásában

         Perlrott 1925-től a hidegebb hónapokat Párizsban, míg a nyarakat Nagybányán töltötte. Mindkét helyszínnek megvolt a szerepe festészetének fejlődésében. Párizsban naprakészen értesült a művészet legújabb fejleményeiről, kielégítve kutató hajlamát, itt kísérletezve ki azokat az új kifejezési formákat, melyeket azután az erdélyi bányavárosban, lényegesen nyugodtabb körülmények között, végérvényesen beolvasztott művészetébe. Perlrott Kecskeméten és Nagybányán is szívesen alkalmazott cigány modelleket, akiket vagy természetes környezetükben, vagy pedig műtermében örökített meg. Képein a cigányság kezdettől fogva nem mint kuriózum vagy egzotikum jelenik meg, – ahogyan a francia kubizmus felszívta magába az afrikai plasztika formavilágát és jellegzetességeit – hanem a természethez közelebb álló, őseredeti életformájukat elkülönültségükben őrző népcsoportként, amelyben ő az életnek valami erősebb és intenzívebb kisugárzását találta meg. Tábori Kornél a pesti művészmodellekről szóló írásában a művészek szempontjából osztja fel a különböző modell-típusokat. E besorolás szerint két alapvető típust különböztet meg: a fiatal és szép nőket, akiknek a művészek számára egyetlen és legfontosabb tulajdonságuk a szépségük; és a karakteres arc- vagy testformáik miatt, különböző szerepek megjelenítésére alkalmas embereket, akik lehetnek öregek, csúnyák vagy akár torzak is. Perlrott itt bemutatott festményén megjelenő, félénkségében csupán derékig levetkező, sugárzó fiatalságú cigánylány nyilvánvalóan az első típusba sorolható. A csendéleti rész szigorúbb és darabosan kemény formálásmódja mellett, alakja a pátosz nélküli természetes ünnepélyesség hangulatát árasztja, melyet saját árnyéka mintegy védve-óvón ölel körül.

      Kiállítva:
      Perlrott Csaba Vilmos kiállítás, Budapest, Blitz Galéria, 1998. ápr. 9–máj. 10. Kat. sz.: 21. Akt virággal.

      Irodalom:
      Tábori Kornél: Pesti művészmodellek, Uj Idők, 1914/2, 52-53.
      A Képzőművészek Uj Társasága tagjainak nyilatkozata az uj művészetről, Magyar Irás, 1926/2-3, 15-19.
      Bornemisza Géza: Perlrott Csaba Vilmos művészete, Budapest, Dante, é.n. [1929].
      RA

  40. Perlrott-Csaba Vilmos - Csendélet szoborral
    1. "Itt oroszlánok vannak"
      A középkori térképrajzolók a felderítetlen és épp ezért veszélyesnek tartott területeket jelölték ezzel a kifejezéssel. A huszadik századra a nagy földrajzi felfedezések kora már rég tovatűnt, a tudományok és művészetek terén azonban a korábbiakhoz képest robbanásszerű változások következtek. Az 1904 és 1914 közötti időszakot a modern művészet nagy évtizedeként szokás emlegetni. A helyszín pedig Párizs, mely a körülmények szerencsés összjátéka folytán bölcsőjévé vált azoknak a kezdeményezéseknek, melyek alapvetően változtatták meg a művészetről alkotott korábbi fogalmakat. Cézanne, Matisse, Picasso, Braque és társainak az új esztétikai értékek felfedezése és a képépítés teljes szabadsága terén véghezvitt forradalma, a művészetek történetének egyik legragyogóbb és legtöbb vitát kiváltó fejezetét alkotja. Az új típusú szépségeszmény megteremtésének munkájából – a franciákon kívül – világ minden szegletéből Párizsba rajzó "felfedezők" között, számos magyar is oroszlánrészt követelt magának. Ezek közé tartozott Perlrott Csaba Vilmos is, aki a legjobb pillanatban, 1904-ben utazott első ízben Párizsba.

      Perlrott és Matisse
      Perlrott az első két évben a Julian és a Grande Chaumiére akadémiákon tanult. Rendszeres látogatójává vált egy amerikai műgyűjtő testvérpár, Gertrude és Leo Stein szombati összejöveteleinek, mely a modern festészet legkiválóbbjai mellett, minden érdeklődő számára nyitott volt. Perlrott 1906 őszén itt ismerkedett meg Henri Matisse-al. Az elsők között volt, akik rendszeres korrigálásra kérték fel az ekkor már nagy tekintélynek örvendő mestert.

      Az érdeklődők számának ugrásszerű növekedése miatt, 1908 januárjában, egy elhagyott kolostorépületben megnyílt a Matisse Akadémia. A magyarok közül Perlrotton kívül, dolgozott itt többek között Berény, Bornemisza, Czóbel és a Galimberti-házaspár is.

      "Matisse nem szerette azokat, akik föntartás nélkül kopírozták őt, megkívánta tanítványaitól, hogy mindegyik a saját útját járja és a saját egyéniségét fejezze ki képeiben. Hivalkodás nélkül elmondhatom, hogy kedvenc tanítványa voltam, sok mindenben támogatott. Azok közé a kegyeltjei közé tartoztam, akiket minden héten meghívott műtermébe, ahol megmagyarázta beállított csendéleteit s ezek az elméleti oktatások voltak a leghasznosabbak a mi részünkre." – írta Perlrott 1929-ben megjelent monográfiájában.

      Kép vagy csendélet?
      Perlrott itt bemutatott, 1912-ben született festménye valóságos sűrítménye a korszak modern törekvéseinek. Matisse-nak a szépről és természetigazról alkotott akadémikus ideálokat felülíró tanításai, a kubizmus eredményei és a feledés homályából ekkor felbukkant El Greco művészetének hatása együtt és egymást kiegészítve mutatkozik alkotásán. Matisse művészi elveinek sarokpontja volt, hogy sosem csendéletet, tájat vagy alakot, hanem elsősorban a szerkezetre, összharmóniára és dekoratív elrendezésre koncentráló kompozíciókat, azaz a képépítés törvényszerűségeit kutató képeket alkotott. Perlrott művén a csendélet és a háttér tájrészlete azonos síkon, a távlati perspektívát nélkülöző dekoratív mintaként olvad egybe. A kompozíció szándékoltan nyitva hagyott kérdése, hogy az ábrázolt városrészlet valóságos vagy esetleg kép a képben motívum. Perlrott az összhatás dinamikus egyensúlya érdekében még a kollázs – szintén Matisse-tól ellesett – speciális változatát is alkalmazta, amennyiben egy előző kép részleteit mintegy "ottfelejtette" festményén. A felülfestés alól előtüremkedő motívumok fontos szerephez jutnak a képegész egyensúlyának létrejöttében. A fanyar színvilággal kombinált nyers festésmód a művészi teremtés szakrális aktusába, az élő organizmusként lüktető kompozíció keletkezésének folyamatába enged bepillantást. Az idén 125 éve született és 50 éve elhunyt Perlrott kettős jubileumának méltó ünnepléseként kerül a nagyközönség elé az életmű e különleges darabja.


      Irodalom:
      Perlrott Csaba Vilmos: Magamról, In: Perlrott Csaba Vilmos művészete, Bornemisza Géza előszavával, Budapest, Dante, 1929, 9-14.

      Kiállítva:
      Perlrott Csaba Vilmos kiállítás, Budapest, Blitz Magángyűjtők Galériája, 1998. április 9 – május 10. kat. sz.: 6.
      Perlrott Csaba Vilmos kiállítás, Budapest, Mű-Terem Galéria, 1998. június 19 – július 4. kat. sz. n.
      K. Gy. úr gyűjteménye, Budapest, Kieselbach Galéria, 1998. augusztus 28 – szeptember 5.

      Reprodukálva:
      Modern magyar festészet 1892–1919, szerk. Kieselbach Tamás, Budapest, 2003, 804. kép.

      Aukcionálva:
      BÁV 78. művészeti képaukció, 1989 május. kat. sz.: 178. (reprodukálva a katalógusban)
      RA

  41. Perlrott-Csaba Vilmos - Fiúfej

    1.  

      rn

       

      rn

      Kiállítva és reprodukálva:

      rnrnTreasures Revealed. Selected work from the collection of Jill A. Wiltse and H. Kirk Brown III. and the Honorable Nancy G. Brinker, former U. S. Ambassador to Hungary. The Art of Hungary 1890-1956. Emmanuel Gallery on the Auraria Campus in Denver, 2006. október, oldalszám nélkülrnHungarian masterworks. SElected work from the collection of Jill A. Wiltse and H. Kirk Brown III. From impressionism to modernism at the Project Space of Charlotte Jackson Fine Art, Inc., Santa Fe, New Mexico. 2008. oldalszám nélkülrn

  42. Perlrott-Csaba Vilmos - Verőfényes udvar Nagybányán
    1. Perlrott, a magyar fauve

      A magyar fauvizmus kutatásának egyik leglátványosabb eredményei közé tartozik Perlrott Csaba Vilmos festészetének megismerése. Mondhatni a szemünk előtt bontakozott ki egy korábban alig ismert, inkább periferikusként számon tartott festő gazdag, a magyar modernizmus történetében megkerülhetetlen életműve. Bár az "apprenti fauve" (a fauve növendék) címet Berény Róbert viseli, Perlrott nem kevésbé érdemelné meg ezt a megtisztelő pozíciót, hiszen 1907-től jelen volt a párizsi fauve mesterek környezetében, egyike volt a Matisse Akadémia első növendékeinek, Matisse mellett ismerte Deraint, Braque-ot, Picassot,v ráadásul megfestette a sajátos vonásokat hordozó magyar fauve festészet egyik emblematikus képét, amely nem más, mint a jelen elemzés tárgyát képező Verőfényes udvar Nagybányán. De lássuk előbb a kép keletkezésének előzményeit, illetve azt a tágabb művészeti környezetet, amelyben létrejöhetett.


      Párizs és Nagybánya között

      Perlrott 1906. december 4-én érkezett Párizsba, ahol kezdetben a Julian Akadémián, az Académie de la Grande Chaumière-en, 1907 őszétől pedig néhány hónapig az Académie Colarossiban dolgozott. Feltehetően már 1906 decemberében eljutott Leo és Gertrude Stein szalonjába, ahol kapcsolatba került az avantgárd fent említett mestereivel. 1907–1908 fordulóján, amikor a körülötte csoportosuló fiatalok igényének eleget téve Matisse elindította saját festőiskoláját, már sem ő, sem a többiek nem festettek fauve képeket. A művészettörténet egyik leglátványosabb, egyben legrövidebb stílusirányzata, a fauvizmus 1905–1907 között töltötte meg lobogó vásznakkal Párizs avantgárd kiállítóhelyeinek falait. A mesterek azonban gyorsan váltottak, és érdeklődésük, részben Cézanne hatására, visszatért a térkonstrukció kérdéseihez vagy egy új, dekoratív nyelvezet kidolgozása felé fordult. Perlrott és a Matisse iskolában tanuló fiatalok számára azonban, részben mert az ugyanekkoriban megismert Gauguin-hatással is egybecsengett, irányadóak maradtak a vezető mesterek korábbi, fauve vagy protofauve képei. A többi magyarhoz hasonlóan Perlrott is rendszeresen haza járt nyaranta Nagybányára. Így 1907-ben, 1908-ban és 1909-ben is a művésztelepen töltötte a nyári hónapokat. Ennek köszönhetően láthatta egyébként Gauguin Budapesten kiállított képeit 1907 májusában a Nemzeti Szalonban, miután az anyag szélesebb körű bemutatását a Salon d’Automne-ban, 1906 őszén lekéste. Gauguin festészetének hatása azonnal megmutatkozott Perlrott nyári vásznain, amelyek miközben átvették Gauguin koloritját és követték dekoratív formáit, fokozottan őrízték e formák térbeliségét is. Éppen ezért gondolhatjuk ma azt, hogy az inkább Matisse, mint Gauguin hatását jelző Verőfényes udvar Nagybányán a korábbi datálással ellentétben, nem 1907-ben, hanem 1908-ban, esetleg 1909-ben keletkezett.


      Miért később?

      A képet a korábbi szakirodalom az 1907-es Gauguin-kiállítás élményéhez kötötte és nem teljesen ok nélkül, hiszen színhasználata vitathatatlanul emlékeztet Gauguin Tahitin festett képeire. Ugyanakkor több vonatkozásban különbözik is azoktól, és inkább Matisse egyes 1905–1906 között keletkezett képeinek ismeretére utal. Első helyen említhető eltérés a Gauguinnél megszokott kontúrok hiánya, minek következtében a kép egész felülete azonos plasztikai értékkel bír. Bár egy tájképet látunk, és a különböző tájképi elemeket (ház, domb, farakás a ház oldalában, fák, ég, stb.) felismerhetőek, az ezeket jelölő színfoltok úgy fonódnak egymásba, mint egy szövött kárpit színmezői. Ez különbözik Perlrott ismert, 1907-ben festett képeinek látásmódjától, miközben olyan Matisse képekre emlékeztet, mint az 1905-ben festett La Moulade (magántulajdon), a Pastorale (Musée d’Art Moderne de laVille de Paris), vagy a legismertebb Le bonheure de vivre (Barnes Foundation, Merion PA). A magyar Vadak képei közül Ziffer Sándor két, ugyancsak 1908-ban festett képe (Régi nagybányai híd, Vörös kapubejáró), illetve Tihanyi Lajos Pont Saint-Michel című munkája említhető. A Matisse élmény, Matisse képeinek közeli ismerete és hatása azonban jobbára 1908-ban figyelhető meg a telente Párizsban dolgozó neós festőknél. Így akár "Matisse-évnek" is nevezhetjük 1908-at, melynek egyik kiemelkedő pillanatát rögzíti Perlrott-Csaba Vilmos képe, a Verőfényes udvar Nagybányán.

      BJ

       

       


       

      rn

      Aukcionálva:

      rn

      •Mű-Terem Galéria 1. árverés, 88. tétel

      rn

       

      rn

      Kiállítva és reprodukálva:

      rn

      •Perlrott-Csaba Vilmos (1880–1955) kiállítás.Mű-Terem Galéria, Budapest, 1998. június 19 – július 4. címlap és 4. oldal

      rn

      •Vadak/Fauves. Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904 – 1914.Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2006. március 21 – július 30. katalógus: 199.

      rn

      •Fauves Hongrois, 1904 – 1914.Musée d’art moderne de Céret, 21 juin – 23 octobre 2008;Musée départamentale Matisse, LeCateau-Cambrésis, 26 octobre 2008 – 22 février 2009; Fauves Hongrois (1904 – 1914): la leçonde Matisse, Musée des Beaux Atrs de Dijon, 14 mars – 15 juin 2009. Cat. 170.

      rn

      •Best of Mű-Terem. Virág Judit Galéria, Budapest, 2007. 68–69. oldal

      rn

      •A 121 legszebb magyar festmény. Virág Judit Galéria, Budapest, 2009. 71. oldal

      rn

       

      rn

      Reprodukálva:

      rn

      •Nagybánya képekben. Szerk. Szücs György. Nagybánya, 2009. 47. oldal

      rn

       

      rn

       

      rn

       

      rn

       

      rn

       

  43. Perlrott-Csaba Vilmos - Kékes csendélet
    1. Az iskolák: Nagybánya, Párizs és Matisse

      1904-ben, a Koszta Józsefnél töltött rövid abonyi tartózkodást követően Pelrott Csaba Vilmos Nagybányárakerült, ahol mestere Iványi-Grünwald Béla volt. Nagybánya és környéke festői, felfokozott színvilága egész életénát hatott munkásságára. Perlrott élete alkonyán vallotta meg: „Ma is azt a színskálát érzem a festészetanyanyelvének, amit Koszta és Nagybánya adott. Annyira ez a színskála él bennem, hogy sokszor röghöz kötöttségnekis érzem az elevenségét. Igyekszem a mai napig is menekülni tőle, mégis úgy hozzám tartozik, ahogymagam tartozom önmagamhoz.” 1

      1905-ben Ferenczy Károly segítségével, aki felfigyelt a fiatal tehetségre, Perlrott ösztöndíjhoz jutott, mellyelPárizsba utazhatott, s ahol olyan új impulzusok érték, melyek a huszadik század eleji, modern festészeti irányzatokkialakulásához vezettek. Perlrott rendszeres látogatójává vált Gertrude és Leo Stein amerikai művész/műgyűjtő testvérpár összejöveteleinek, ahol megismerkedett a progresszív művészet vezetőivel, és azon alkotókkal- Matisse, Derain, Delaunay, és Braque -, akikkel a későbbiek során lehetősége nyílt kiállítani a Salond’Automne tárlatain. Perlrott 1922-ben így emlékszik vissza: „H. Matisse volt az, aki döntő hatással lett jövőfejlődésemre. … Matisse nem szerette azokat, akik fönntartás nélkül kopírozták őt, megkívánta tanítványaitól,hogy mindegyik a saját útját járja, és a saját egyéniségét fejezze ki képeiben. Hivalkodás nélkül elmondhatom,hogy kedvenc tanítványa voltam, sok mindenben támogatott. Azok közé a kegyeltjei közé tartoztam, akiketminden héten meghívott műtermébe, ahol megmagyarázta beállított csendéleteit s ezek az elméleti oktatásokvoltak a leghasznosabbak a mi részünkre.” 2

      Az 1910-es években megfestett Kékes csendélet Matisse és Perlrott legfontosabb művészi elveinek szintézise,ahol a festő a képépítés törvényszerűségeit kutatja. Perlrott a fauvizmus nagymesterének útmutatásai nyománalakította csendéleteinek hagyományos kelléktárát, valamint kereste a tárgyak, motívumok szerkezetétés kapcsolódásait. A jelen alkotás elsősorban az ábrázoltak együttes harmóniájára és a dekoratív elrendezésrekoncentráló kompozíció. A háttér és a terítő töredezett, kubisztikus megformálása analizálja és egyben rendkívülmozgalmassá, élettel telivé teszi a képet, melyet fokoz a mozgást sugalló, vörösen izzó, kinyúló muskátli. Játékoselem továbbá, hogy Perlrott egy szignójával ellátott képet helyez el a falon – létrehozva ezzel a kép a képbenmotívumot – utalva saját munkásságára, illetve fejet hajtva a tiszteletreméltó korábbi festői tradíciók előtt.

      Hársfalvi Magdolna

      1 Perlrott Csaba Vilmos, 1929. in: Perlrott Csaba Vilmos kiállítás, Mű-Terem Galéria, 1988. június 19. – július 4., kat. 3.

      2 Perlrott Csaba Vilmos, 1929. in: Perlrott Csaba Vilmos kiállítás, Mű-Terem Galéria, 1988. június 19. – július 4., kat. 3.

      Irodalom:

      • Perlrott Csaba Vilmos kiállítása, Mű-Terem Galéria, Budapest, 1998. június 19. – július 4. katalógus: 4-5.


      Reprodukálva:

      • Hungarian Masterworks – Selected work from the collection of Jill A. Wiltse and H. Kirk Brown III.,From Impressionism to Modernism at The Project Space of Charlotte Jackson Fine Art Inc., Santa Fe,New Mexico, 2008.

      • Treasures Revealed - Selected work from the collection of Jil l A. Wiltse and H. Kirk Brown III., The Art of Hungary 1890-1956 and the Honorable Nancy G. Brinker, former U.S. Ambassador to Hungary – An Exhibition toCommemorate the 50th Anniversary of the Hungarian Revolution, 2006.

  44. Perlrott-Csaba Vilmos - Csendélet körtékkel
    1. Reprodukálva

      Reprodukálva: - Szenvedély és tudás. Bedő Rudolf műgyűjteménye. Szerk.Molnos Péter. Budapest, Kieselbach Galéria, 2010. 75.

  45. Perlrott-Csaba Vilmos - Műtermi csendélet virágokkal gyümölcsökkel szoborral
    1. Az aranyzöld fémlüszterrel bevont terrakotta büszt egy szép, fiatal, elegáns ruhába öltözött, feltűzött hajú hölgyet ábrázol. A Zsolnay Gyár világhírű eozinmázas technikájával készült, a savmaratott, különleges lüszterrel bevont felület selymes fényben ragyog. Az arcvonások lágyan mintázottak, a nyak és a váll öblei puhán olvadnak össze, a dúsan redőzött, mélyen kivágott masnis ruha részletgazdagon formált, és megtévesztően valósághű a posztamenst díszítő pár szál rózsa. A Zsolnay Gyár Terrakotta fazonkönyvében az 1249-es számon megtalálható a szobor adatlapja és vázlata a „Büste Engländerin” cím alatt., a költségvetési tételek fejlécén a 98/III.0.9-es dátum és a Strobl név szerepel. Az oldalon a variációk listája is olvasható, eszerint készültek terrakotta, pirogránit és a titokzatos „rózsamassza” változatai is. Ez utóbbiból küldtek bécsi ügynöküknek Carl Habenichtnek. Feltüntették továbbá, hogy egy példány részt vett Pécsett egy tárlaton, valamint 1898. májusban szerepelt egy bécsi kiállításon is. Ez utóbbi minden bizonnyal az 1898 májusában megnyílt híres Jubiläumsausstellung lehetett. A büszt-szobor abba a reprezentatív tárgytípusba tartozik, melyeket az 1880-as évektől állítottak elő a Zsolnay Gyárban. Ezek közé különböző antik istenalakok, erényalakok és perszonifikációk, valamint egyes típusokat, sőt konkrét személyeket ábrázoló portrék is tartoztak. Nagy részüket a gyárban dolgozó szobrászok mintázták, mint például Klein Ármin vagy Petrides János, de az 1890-es évektől neves külső szobrászokat is felkértek, mint például Ligeti Antalt vagy éppen Stróbl Alajost, aki többek között magának Zsolnay Vilmosnak a büsztjét is elkészítette. Érdekesség, hogy ennek az angol ifjú hölgyet ábrázoló büsztnek egy pirogránitból készített példánya felbukkan a korszak híres Zsolnay-gyűjtőjének, Vasváry György pécsi vas- és szerszámkereskedőnek 1890-es Inventáriumában („A Vasvári-telep-nek összes díszítmény és berendezés tárgysorozata 1890-ből”), mint a Nyugati-Virágház északi oldalának dísze: „ 1228. Angol nő: szobor pyrogranitból, Strobl budapesti szobrásztól a pécsi Zsolnay Vilmos-féle gyárból”. Az eredeti minta ez alapján már 1890-re elkészült, de 1898-ban újra elővették és más anyagokból, új technológiával újra legyártották, feltehetően éppen a nagy bécsi kiállítás alkalmából.

      MG

      1 közzéteszi = Romváry Ferenc: A pécsi „Vasvári-telep” története. Vasvári György műgyűjteménye, in: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987), Pécs, 1988.

      Kiállítva: Szenvedély és ráció. Perlrott Csaba Vilmos (1880–1955), Ferenczy Múzeum, Szentendre, MűvészetMalom, 2015. június 5 – szeptember 6.

      Reprodukálva: Szenvedély és ráció. Perlrott Csaba Vilmos (1880–1955), Ferenczy Múzeum, Szentendre, MűvészetMalom, 2015. június 5 – szeptember 6., kiállítási katalógus (35. kép, 50 old.)

       

  46. Perlrott-Csaba Vilmos - Fehéringes nő keleti szőnyeg előtt
    1. Mikor a 28 éves Perlrott Csaba Vilmos 1908-ban részt vett a legendás Matisse-iskola megalapításában, még csupán fél évtizedes művészi pálya állt mögötte. Egy rövid, alig néhány hónapig tartó, Koszta József mellett töltött periódus után 1903-ban Nagybányára ment, ahol az új irányzatokra mindig nyitott Iványi Grünwald Béla vette szárnyai alá. Szűk három esztendőt töltött a telepen, majd 1906 decemberében – Ferenczy Károly ajánlásával – Párizsba utazott. Kezdetben a Julian Akadémiát, Jean Paul Laurens kurzusait látogatta, de idővel több más magániskolát is kipróbált: megfordult a Grande Chaumiére-ban és az Académie Colarossi óráin is. A többi fiatal magyar festőhöz hasonlóan rá is jóval erősebben hatottak a hivatalos oktatáson kívül megtapasztalt élmények, a kávéházi beszélgetések, a pezsgő kiállítási élet és az olyan művészeti szalonok, mint a Stein testvérek házában rendezett rendszeres összejövetelek. Perlrott is feltehetően itt, Leo és Gertrude Stein szalonjában ismerkedett meg André Derainnel, George Braque-kal és későbbi mesterével, Henri Matisse-szal. Perlrott, bár egyike volt a Matisse-iskolát megalapító szűk, nyolc művészből álló csoportnak, mégis műveinek többségén inkább mestere művészi elvei, mint alkotásainak közvetlen hatása érhető tetten. Korai, párizsi éveiben született képein egyszerre érződik a klasszikus hagyomány tisztelete, Nagybánya és Koszta útmutatása, a múzeumokban látott francia alkotások, elsősorban Manet műveinek inspiráló ereje, valamint a fauvizmus majd a kubizmus stílusjegyei. A most bemutatott festmény nyers, szinte darabos formálása, a hangsúlyos stilizáltság és a primitivizmus Gauguin képeit idéző stílusjegyei azt mutatják, hogy Perlrott pályájának e korai periódusában rendkívül fogékony volt a kortárs nemzetközi irányzatoktól érkező impulzusokra. A nagy, élénk színű, szinte bontatlan foltok dekoratív ereje éppen úgy jellemezte a francia posztimpresszionizmus képviselőinek munkáit, mint mestere, Matisse művészetét. Hasonló kötődést jelez az a gesztus, ahogy Perlrott a modellt egy színpompás, geometrikus és növényi mustrával díszített szőnyeg elé állította. A képsíkkal párhuzamos falon függő keleti szőnyeg dekoratív mintázata újra csak Matisse képi világát idézi: a hangsúlyos síkminta, a harmonikus, öntörvényű vonalrendszer izgalmas ellentétben áll az ábrázolás mélységi kiterjedésével és tisztán festői eszközökkel, egy ősi, absztrakt formanyelv segítségével vált ki érzéseket a kép nézőjéből. A Fehéringes nő keleti szőnyeg előtt című festmény Perlrott kevés művel reprezentált, korai korszakának egyik reprezentatív darabja. A modellt körülfogó jellegzetes kék kontúr, a dekoratív stilizálás, az ecsetvonások nyers lendülete és a színek felfokozott intenzitása a francia fauvok hatását mutatja, miközben az első mester, Koszta József szuggesztív karakterábrázolása is tetten érhető a képen.

      MP

      Kiállítva: - Szenvedély és ráció. Perlrott Csaba Vilmos 1880–1955, Ferenczy Múzeum, Szentendre, 2015. június–szeptember (kat. 13)

      Reprodukálva: - Szenvedély és ráció. Perlrott Csaba Vilmos 1880–1955, kiállítási katalógus, szerk.: dr. Basics Beatrix és dr. Dománszky Gabriella, Ferenczy Múzeum,\nSzentendre, 2015. (37. oldal)

  47. Perlrott-Csaba Vilmos - Párizsi Szajna - part
    1. Perlrott-Csaba Vilmos 1906. december 4-én érkezett Párizsba.1 Kezdetben a többi fiatal nagybányai festőhöz hasonlóan ő is a Montparnasse szabad festőiskoláit látogatta és érdeklődéssel követte a francia főváros művészeti életét megbolygató új festői törekvések jelentkezését. A Salon d’Automne-ban 1906 őszén bemutatott Gauguin-anyagot már nem láthatta, erre a következő év tavaszán nyílt alkalma a Nemzeti Szalon frissen felavatott épületében, Budapesten. 1907-ben azonban, amikor a Salon d’Automne szervezői az egy évvel korábban elhunyt Paul Cézanne munkáit mutatták be egy nagy retrospektív tárlat keretében, Perlrott már visszatért nyári nagybányai tartózkodásáról és mivel a nagy őszi seregszemlén maga is kiállító művészként vett részt, biztos, hogy látta, sőt jól megnézte Cézanne képeit. Amikor 1908 elején másokkal együtt maga is a Matisse-iskola megalapítói között serénykedett, mind Matisse, mind Braque, Derain vagy Picasso Cézanne térfelfogásának értelmezésével - és továbbértelmezésével - küzdött. Mindenki magát tartotta Cézanne igazi örökösének. A Matisse-iskola növendékei így nem Matisse fauve korszakát, hanem az azt követő komplex, saját korábbi protokubista előzményeit is újraértékelő festésmódját érezhették példamutatónak. (Matisse ekkori festészetének másik ága, a szintetikus dekorativizmus alig befolyásolta iskolájának tagjait.)

      Az illuzionisztikus térforma, amellyel a fauve festők szakítottak, Cézanne festészetében azonban megmaradt, a legtöbb esetben fauve színhasználattal kombinálva élt tovább a Matisse körül csoportosuló fiatalok munkáiban. A Matisse-szal, Braque-kal, Derain-nel és Picassoval is barátkozó Perlrott látásmódjára ugyanakkor hatott a kibontakozó analitikus kubizmus térlátása és visszafogott, szürkékre-barnákra koncentráló palettája is.

      "Főképpen csendéleteket, tájképeket festettem. Tájképeket különösen a Szajna partján. Később oda is költöztem a Hotel Notre Dame-ba."- mondotta Perlrott visszemlékezve első párizsi éveire.2 Innen festhette ezt a Szajnapartot ábrázoló vásznat is, amely sajátosan görbülő terével Cézanne egyik legismertebb képét, a La maison du pendut idézi a néző emlékezetébe. Perlrott korai párizsi városképei, kevés kivétellel, ma ismeretlenek. Különös szerencse, hogy a sorozat egyik darabja most előkerült.

      IRODALOM:
      BORNEMISZA Géza, Perlrott Csaba Vilmos művészete, Budapest, Dante, é. n. .
      Perlrott Csaba Vilmos (1880-1955) kiállítás, előszó BENEDEK Katalin, kiállítási kat. Budapest, Magángyűjtők Galériája, Galerie Blitz, 1998.
      BENEDEK, Katalin: Perlrott Csaba Vilmos, Argumentum Tudományos Kiadó(2005)

      1 Perlrott-Csaba Vilmos levele Szentiványi Gyulához, Miskolc, 1914. december 28. MNG Adattár, jelzet 1276/1920.
      2 Perlrott-Csaba Vilmos: Életem. (Somogyi Árpád kikérdezése). MTA Művészettörténeti Intézete, jelzet: MDK-C-11-60 .
      BJ

  48. Perlrott-Csaba Vilmos - Judith és Holofernész
    1. Perlrott Csaba Vilmos szerepe a magyar képzőművészetben túlmutat egyéni alkotómunkájának keretein. Csillapíthatatlan látni akarástól hajtva életének jelentős hányadában úton volt Európa legkülönbözőbb szegletei, francia, spanyol, németés magyarajkú vidékek művészeti központjai között. Utazásai során hosszabb-rövidebb ideig megtelepedett egy-egy helyen és megszűrte, magába szívta a látottakat. Párizsban Matisse szabadiskolájában tanult, megismerkedett André Derainnel, Picassóval, Braque-kal, Spanyolországban találkozott El Greco festészetével, Berlinben megérintette a német expresszionizmus. Csupán válogatás az őt ért vizuális impulzusok közül, mégis érzékeny belső iránytűre vall, hogy kikkel, milyen törekvésekkel kereste a szemléleti rokonságot. Mindeközben kétlaki életet élve Perlrott rendszeresen haza-hazatért, és itthoni művésztelepeken is dolgozott. Nagybánya, Kecskemét és Szentendre voltak az állomásai. Külföldi és magyar helyszínek közötti kulturális követként, az idegenben látott művészeti fejlemények állandó hírvivőjeként Perlrott Csaba Vilmos festészetével hozzájárult ahhoz, hogy a magyar művészetben felszívódhassanak a nemzetközi horizont eredményei is. Egyéni alkotómunkájában az első párizsi években (1907-től kb.1910-ig) mestere, Matisse színkezelését és Cézanne szerkezetes látásmódját szintetizálta. A Madridban, Toledóban, Sevillában töltött spanyolországi ösztöndíj alatt (1911) El Greco képeinek tanulságai is integrálódtak festészetébe. A spanyol mestert az 1910-es évek francia művészeti közegében ikonikus tisztelet övezte, különösen az expresszionisták számára jelentett nagy vizuális inspirációt, akikre felszabadítólag hatottak a manierista művész egzaltált, megnyújtott alakjai, felfokozott színei. Perlrott gyakori párizsi útjainak alkalmával festett alkotásai közül való Judit és Holofernész történetét megjelenítő pasztellképe, mely spanyol útjának, Greco festészetének hozadékát is magában hordozza. A figurák kissé megnyúltak, a kék és zöld koloritok között melegbarnák, sárgák feszülnek. Az alakok testformáinak, arányainak, a karcsún az ég felé hajló fatörzs rajzolatának oldottabb megformálása, könnyed csuklómozgással megragadott vonalhálója miatt azonban távolság érződik az első spanyol út időszaka környékén festett alkotásainak merevebb, szögletesebb vonalvezetéséhez képest - mely emiatt időben későbbre datálja a képet. A kompozíció jól tükrözi Perlrott az alakok, tárgyak fő arányainak, szerkezetének megkeresésére, megragadására irányuló figyelmét, laza krétavonásokkal adja vissza az emberi testrészek, a ruharedők, az asszír sátrak leomló ponyvájának vonalrendszerét. Perlrott életművének eddig ismert darabjai között Judit és Holofernész történetének feldolgozása társtalan. Míg újszövetségi jelenetek gyakran megihlették - főleg a húszas évek elején, németországi tartózkodásának periódusában - úgy az ószövetségi toposzok csak elvétve ragadták meg fantáziáját. A népéért és hitéért bátran kiálló, gyönyörű zsidó özvegy, Judit véres története a reneszánsz és a barokk egyetemes művészet egyik kedvelt képi ötlete volt, nem kizárt, hogy Perlrott európai utazásai során találkozott a téma megoldásaival.

      Forrás: Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos (1880-1955) alkotói pályájának főbb állomásai. Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba, 2005. Boros Judit: Perlrott Csaba Vilmos szintetizáló festészete. In: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig. 1904-1914.
      Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. 2006. március 21 - július 30. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2006. 235-245.
      KE

  49. Perlrott-Csaba Vilmos - A Fűrész utca a Keresztheggyel
    1. Czóbel Béla és Berény Róbert mellett Perlrott Csaba Vilmos a franciás ízlésű magyar vadak egyik legjelentősebb képviselője volt. Gauguin primitivizmusa, El Greco miszticizmusa és a német expresszionizmus is alapvető hatással volt művészetére. Sokoldalú és termékeny festészete által XX. századi képzőművészetünk egyik megújítójaként tartjuk számon. Perlrottnak Koszta József közbenjárására lehetősége nyílt 1903-tól nyaranta Nagybányán dolgozni, ahol az akkoriban a naturalista-plein-air hagyományt követő Iványi Grünwald Béla korrigálta műveit. Az erdélyi város sajátos atmoszférája, a vidék közelsége és megejtő szépsége Perlrott festészetének meghatározó élménye lett. Abban az időben, amikor Czóbel képeivel Nagybányán kirobbantotta a neós forradalmat, 1906- ban, Perlrott is végre ösztöndíjat nyert Párizsba. Ettől kezdve ,,ingázott Észak-Erdély, Pest és a francia főváros között: telente Párizsba utazott, s élményeit, megfigyeléseit nyaranta Nagybányán formálta meg. Kint a Julian Akadémián, a Jean Paul Laurensnél töltött időszak után, majd az Académie de la Grande Chaumiere-t elhagyva, a francia vadak vezéregyéniségének, Henry Matisse-nak lett tanítványa, de ekkoriban készült művein Matisse mellett Cézanne és Gauguin hatása is érezhető. Tehetsége révén hamar sikerült bekapcsolódnia a francia főváros pezsgő művészeti életbe: az amerikai műgyűjtő testvérpár, Gertrude és Leo Stein körébe tartozott, rendszeresen kiállított a Függetlenek Szalonjában és az őszi Szalonon is. 1908-ban, 1909-ben és 1912-ben egyéni kiállításai voltak Párizsban, ami jelentős, hiszen Ripplt és Czóbelt követte a sorban. Nyugat-Európa más nagyvárosaiban is folyamatosan elküldte műveit. 1910-ben, amikor Nagybányán szakításra került sor, a neósokkal együtt csatlakozott Iványi-Grünwaldhoz, és alapítója lett a kecskeméti művésztelepnek. Az I. világháború után feleségével, a szintén festő Gráber Margittal külföldre távozott - néhány évig Nyugat-Európában, Németországban és Franciaországban éltek, illetve a Felvidéken dolgoztak. Perlrott Németországban ismerkedett meg az expresszionizmussal, mely új lendületet adott művészetének. Érett munkáin gyakran megtaláljuk az expresszionista formavilág ismérveit, annak feszült és zaklatott felfogását. Hazatérve, 1924-től a Képzőművészek Új Társasága törzstagja és állandó kiállítója volt, az 1930-as évek közepétől pedig többnyire Szentendrén festett. 1949-ben felvételt nyert a Szentendrei Festők Társaságába is . Hat évvel később, 1955- ben halt meg Budapesten.

      A Fűrész utca a Keresztheggyel című 1928-ból származó képe az expresszív formavilágú, kissé visszafogott színkezelésű nagybányai látkép tipikus példája. A festmény kompozíciója az erős kontúrokra épül, míg színkezelése Cézanne színredukciójára és a kubista képek földszíneire épül. A patak által kettészelt tájat az előtér narancssárga útjának és a háttérben magasodó hegy sötét tömegének ellentéte uralja, az ég világoskékje és a barnás-drappos házak csak asszisztálnak a drámai hangulathoz. A Perlrott-művekre jellemző fokozott perspektivikus rövidülés, a kivágat szokatlansága ismét nyugtalanító, általa a kompozíció esetlegessé válik, mintha mozgásban lennék, átkelés közben egyik partról a másikra. Bár ezen a festményen nem látható a jellegzetes nagybányai református templom, a szignó melletti NB betűk jelzik csupán a kompozíció erdélyi helyszínét.

      Perlrott munkáinak többsége, különösen az 1920 utániak - ellentétben Matisse extravagáns koloritú műveivel - nem távolodnak el olyan mértékben a realitástól, hogy ezáltal ,,a látványtól független képi világ jönne létre . Ennek ellenére Perlrott képei is analógiái inkább, semmint másolatai a természeti mintának. Perlrott életműve igen változatos, művészetében az új stílusok, a fauve és kubizmus iránti nyitottságát (különösen Pablo Picasso biblikus témájú, hangsúlyosan kubista elemekből épülő grafikái voltak rá nagy hatással) és a magyar festészet hagyományait (Koszta József és Ferenczy Károly előadásmódját) ötvözte úgy, hogy egyéni jellegzetességeit - dekorativitását és expresszivitását, a képi autonómia két alapegységét mindvégig meg tudta őrizni.
      JL szakvéleményével

  50. Perlrott-Csaba Vilmos - Őszi utca Nagybányán
    1. A Nemzeti Galériában négy éve rendezett Magyar Vadak tárlat sikerét követően 2008-ban és 2009-ben Franciaország három városában okozott nagy feltűnést a Fauves Hongrois turné. A nemzetközi színtérre való bekerülés egyik legnagyobb nyertesének éppen a most kalapács alá kerülő tájkép festője, Perlrott Csaba Vilmos bizonyult. A Céret városát elborító plakáterdőn és a fauvizmus bölcsőjében, Collioure-ban, a tengerparti éttermek reklámhordozóként funkciónáló tálcapapírjain egyaránt a tárgyalt művünk kisebb méretű párdarabja, a Nagybányai utca című Perlrott tájkép díszelgett. A francia körút utolsó állomásán, Dijonban is Perlrott egyik festménye, szuggesztív önarcképe invitálta a kiállításra a környék közönségét a helyi autóbuszoktól a városi city-light-okon át a pályaudvar gigantikus óriásplakátjáig, de Perlrott szobros önportréjával Párizs utcáira is jutott egy-egy megaposzter. Ezzel beigazolódni látszott annak jogossága, hogy a most már “magyar Vadak"-ként kanonizálódott festők közül Czóbel és Berény mellett miért Perlrott Csaba Vilmos szerepét emelte ki leginkább a katalógus. Talán már a franciaországi bizonyító erejű bemutatkozásnak köszönhető, hogy Perlrott alkotásaira a nemzetközi műtörténész szakma is felfigyelt. A képei iránt megmutatkozó érdeklődés egyik legeklatánsabb példája, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia modern művészeti tendenciáit bemutató, 2014-ben nyíló londoni tárlatra (Royal Academy of Art) jónéhány Perlrott művet várnak a szervezők, de az alig egy év múlva induló, Gertude Stein és testvérei tevékenységét feldolgozó vándorkiállításra (San Francisco MoMa, Grand Palais, Párizs, Metropolitan Museum, New York) is éppen a napokban válogatták be Perlrott egyik 1910-es női aktját az amerikai rendezők. Mindezt megelőzően az idén, november végén, a brüsszeli városházán nyíló Dialogue du fauves című, Magyarország Európai Uniós soros elnökségét reprezentaáló kiállításon is szép számmal szerepelnek majd Perlrott fauve-os alkotásai.

      Perlrott az Iványi Grünwald Béla mellett végzett nagybányai tanulmányok után 1906 decemberében érkezett Párizsba. A francia fővárosban tanuló honfitársaihoz hasonlóan több magániskolában is megfordult, így látogatta a nagyhírű Académie Juliant, a  Grande Chaumiére-t és a Colarossit is. Itt ismerkedett meg Leo Steinnel, a később híressé vált amerikai írónő Gertrude Stein fivérével, kitől meghívást kapott azokra a legendás, szombat esti összejövetelekre, melyeket az amerikai testvérpár modern gyűjteményét reprezentáló, rue de Fleurus-on berendezett lakásán tartottak. Ekkor ismerkedett meg többek között későbbi mesterével, Matisse-szal és Picassóval is. Leo Stein révén tehát eljutott az akkori progresszív élvonal legemblematikusabb alakjaihoz, így Perlrott egyike lehetett azoknak, akik  1908 januárjában létrehozták az Académie Matisse-t, s emlékei szerint a mester legkedvesebb tanítványai közé tartozott. Ez minden bizonnyal így is lehetett, hiszen Matisse-szal már az előző évben szoros kapcsolatban állt. Bornemisza Géza visszaemlékezése szerint Matisse vitte be Perlrottot a Salon d’Automne-ba, ahol ezt követően nem csupán rendszeres kiállító, de sociéter is lett. Bár korábban szerepeltették műveit a Salon des Indépendants tárlatain is, de csak a Salon d’Automne-ban nyílt lehetősége arra, hogy két magyar festőtársát, Czóbelt és Berényt követően ő is Matisse-ék csoportjával, a fauve-okkal egy teremben állíthasson ki. A korabeli francia kritikákban többször felbukkan neve, Jean Puy például 1907-ben már egyenesen a fauve-ok élvonalához csatlakozók között említette meg.
      Az eseménydús párizsi évek alatt továbbra is Nagybányán töltötte a nyarakat. Őszi utca című festménye ebben a pezsgő időszakban, a párizsi élményeken és művészi tapasztalatokon átszűrten, 1909 őszén született. Ezzel pontosan egy időben, mintha már történelmi távlatból szemlélve írta volna meg emlékeit az egy-két évvel korábbi eseményekről a nagybányai festőkolónia krónikása, Réti István:
       “A francia művészet legutolsó hullámcsapása, amely a Gauguin, Van Gogh, Matisse, Manguin neveit vetette fölszínre, egyszerre Nagybányán is érezhető lett. Előbb mint Magyarországon bárhol. Budapestet sem véve ki, először itt okozott kavarodást a fiatal lelkekben. 1906-ban Czóbel, utána Frim, a következő években Perlrott, Ziffer, Mikola is rövid ideig, aztán Boromisza, Bornemisza stb. jöttek haza az új irány kiforratlan igéivel és idegenszerű, de mindenesetre érdekes művészetével."
      Perlrott Nagybányán természetesen már nem a kolónia alapítóinak szellemében dolgozott, tárgyalt művünkön is egyértelműen érvényesül a néhány évvel korábban Budepesten látott retrospektív Gauguin kiállítás, a Párizsban töltött évek, elsősorban a fauve-ok és a Matisse iskola hatása, hiszen a kép éppen abban az időszakban készült, amikor Perlrott  Matisse műtermében dolgozott. Nagybánya mégis fontos, permanens bázist jelent Perlrott életművében, még akkor is, ha ekkor már Kecskemét felé kacsingat, vagy éppen Párizshoz köti tevékenysége. Nagybánya bányászházainak harsogóan üde, színes koloritja fauve palettájával analóg témát szolgáltattak számára, így számos hasonló témájú műve született ekkoriban.Talán éppen Nagybányához való ragaszkodása miatt nem lett a Nyolcak tagja, holott stílusa és elsősorban a csoport vezérével, Kernstokkal való kapcsolata révén helye lett volna a fiatal társaságban.
      "Emlékszel huszonnyolc év előtt [1908] a rue Falguiereben? Milyen szép és bizakodó kis társaság éltünk ott. Berény Róbert, Czóbel Béla, Bornemisza Géza, Orbán Dezső, Mennyi szép kép született meg tőlük. És emlékszel Matisse-ra, a mesteredre és a Stein testvérekre?"-írta Kernstok Károly a Tamás Galériában rendezett Perlrott gyűjteményes kiállítás katalógus-előszavában. Perlrott egy éppen 28 évvel korábban, Kernstoknak címzett – akkor még szigorúan magázódó – levelében egy nagyszabású kiállítás ötletéről kérdezte idősebb festőtársát, melyen a Párizst járt fiatal festők, valamint Kernstok és Rippl-Rónai elsőízben közösen mutatkoztak volna be Matisse-szal és Picassóval. A terv nem valósult meg, de egy hasonló vállalkozáson, a Bölöni György-féle 1909-es ú.n. MIÉNK vidéki körúton már együtt mutatták be műveiket azok, akik később Nyolcak néven váltak a modern magyar piktúra élharcosaivá és ekkor még Perlrott művei is az övéikkel együtt voltak láthatók. Talán Perlrott is kapott felkérést, hogy csatlakozzon a Nyolcakhoz, s elképzelhető, hogy erre utal egy sokat idézett levele, melyben arról ad tájékoztatást, hogy nem vesz részt a “keresők" kiállításán, mert egy másik társasághoz lép. A Nyolcak csoportjához nem csatlakozott, de művei több ízben szerepeltek a Nyolcakkal együtt idehaza, például a Művészház kiállításain és külföldön egyaránt.
      Hogy tárgyalt művünk bemutatásra került-e ezeken a tárlatokon, még nem tudjuk, hiszen egyelőre egyéni kiállításairól is keveset tudunk, de a mű reprezentatív mérete miatt valószínű, hogy a kép kiállításra került. Az biztos, hogy Párizsban több helyen is kiállított ebben az időszakban, de a gyér, s gyakran félrevezető források, a szakirodalmi tévedések miatt még a kiállítóhelyek beazonosításával is bajban vagyunk. Így csak feltételezhető, hogy a korszak modern kezdeményezőinek, a fauve-oknak és Picassónak első felfedezőjeként tisztelt Berthe Weill szalonjában kiállított, ahogy azt több visszaemlékezésében is megemlíti Perlrott, de a saját írásaiban és a szakirodalomban is tévesen szereplő Galerie Ashnur-ban rendezett tárlatáról is keveset tudunk. Már a korabeli sajtóban és visszaemlékezéseiben is hibásan jelent meg egy másik kiállítóhely, a Galérie Sagot neve, ahol Perlrott önálló kiállítására került sor 1911 januárjában. A galéria tulajdonosa az a Clovis Sagot volt, aki cirkuszi bohócként kezdte pályafutását majd Picasso egyik első sikeres kereskedőjévé vált, s barátságukat egy remek Picasso portré is megörökítette. Perlrott is talán Picasso révén került kapcsolatba Sagot-val, s bár csupán grafikai művei szerepeltek a rue Lafitte-en rendezett tárlaton, Sagot ma kissé szokatlannak tűnő hírdetését most is érdemes idézni:
      “2500 %-os haszon! Befektetők! Vegyenek művészetet! Amiért ma 200 Franc-t fizet, tíz év múlva 10.000 Franc-t ér majd. Megtalál minden fiatal művészt a Clovis Sagot Galériában, rue Lafitte 46."
      BG

       

  51. Perlrott-Csaba Vilmos - Kecskemét

    1. Az itt bemutatott alkotás jellegzetes komponálása, hangsúlyos ívekből építkező szerkesztése Kmetty egy évvel korábbi, szintén Kecskeméten készült főművével állítható párhuzamba. Mindkét kép fény- és formakezelése rokonságban áll a kubizmus orfikus ágával, fényarchitektúrája Feiningert, Robert és Sonja Delaunay képeit idézi. Ám egy fontos jellegzetessége Perlrott művét élesen elválasztja Kmettyétől, valamint az említett nemzetközi mesterek alkotásaitól egyaránt. Nála csaknem mindig, így a most bemutatott képen is dominál a látható, tapintható valósághoz való szoros kötődés, valamint a festék anyaga, s az alkotás manuális folyamata iránt érzett szenvedélyes rajongás. Ez a vonás a Kecskeméti részlet és Perlrott egész alkotói pályájának egyik legfontosabb erénye: a körívekből megszerkesztett, látszólag hidegen kimódolt, modern erővonal-rendszer mentén egy vérbeli festő virgonc, buja ecsetjárással hódítja meg a vásznat. Erről is árulkodik Perlrott most bemutatott képe, a jellegzetesen magyar modernizmus, a természet és az anyag önfeledt szeretetével átjárt, a festés érzéki jellegét szinte soha fel nem adó magyar avantgárd egyik kiemelkedő alkotása.
      MP

       

  52. Perlrott-Csaba Vilmos - Kecskemét
    1. Perlrott ebben a művében egy jellegzetes (alföldi) kisvárosi teret ábrázol. Megtartja a házak és a templomot övező fák kubisztikus formálását, míg a tér egy kihajtogatott vörös terítőre emlékeztetet - egy nemes gesztus Matisse-nak. A kompozíció tengelye és a szimbolikus hordozója a felhőket és az eget áttörő templomtorony, amely a meleg színekkel jelzett valóságot köti össze az éteri és anyagtalan égbolttal. Emiatt növekedhetett transzcendentális erejűvé ez a kisvárosi tér, akár egy látomásban. Perlrott, aki soha nem adta fel a valóságot az absztrakt formák kedvéért, egyszerre képes mégis megjeleníteni a látványt szellemi (szimbolikus) és anyagi (konkrét) konstrukcióként ezen a különös erejű festményén.

       

  53. Perlrott-Csaba Vilmos - Parisian Seine-side
    1. Title in hungarian: Párizsi Szajna-part
      "Főképpen csendéleteket, tájképeket festettem. Tájképeket különösen a Szajna partján. Később oda is költöztem a Hotel Notre Dame-ba."- mondotta Perlrott visszaemlékezve első párizsi éveire. Innen festhette ezt a Szajna partot ábrázoló vásznat is, amely sajátosan görbülő terével Cézanne egyik legismertebb képét, a La maison du pendu-t idézi a néző emlékezetébe.
      BJ

       

  54. Perlrott-Csaba Vilmos - Csendélet barackokkal és almával

    1. Az itt bemutatott csendélet 1914-ben készült, abban az időben, mikor Perlrott összefoglaló jellegű, a szintézis igényével alkotott, méretükben is reprezentativitást sugárzó olajkompozícióit megalkotta. A redukált szín- és formavilág, a puritán témaválasztás és a végsőkig kiérlelt kompozíciós rend egyaránt Cézanne inspiráló hatását mutatja. Perlrott vérbő művészi temperamentumát, az érzéki, dús faktúrához való intenzív vonzalmát jelzi, hogy
      e képen is inkább a francia mester korai remekműveinek emléke dereng föl.
      Az ezernyi árnyalattal megmozgatott zöldek és kékek tengerében felvillanó élénk színfoltok drámai hatást érnek el. A csendélet tárgyai, a hullámos szélű porcelántányér, a sarokra helyezett, gyűrött fehér drapéria, a háttérként kifeszített asztalterítő lilával és zölddel játszó sötét kék szövete és a barackok mindezzel opponáló élénk narancs-sárgája izgalmas koloritot eredményez. A látszólag esetlegesen odavetett, szinte tapintható tömörségű tárgyak szükségszerűséget sugárzó, tökéletesen stabil kompozíciót alkotnak, melyben az egyes elemek helyét a szerkezet egésze jelöli ki. Perlrott 1914-ben készített festménye - az életmű egyik legfontosabb darabjaként- kitűnően illusztrálja azokat a Cézanne festészetében gyökeredző hatásokat, melyek a korszak modern festészetének szinte valamennyi irányzatát megtermékenyítették, s oly inspiráló módon mutattak utat az éledő magyar avantgárd fiatal tehetségeinek.
      MP

       

  55. Perlrott-Csaba Vilmos - Nagybányai műterem modellekkel
    1. E nagyméretű kompozíció Perlrott Csaba Vilmos második nagybányai korszakát reprezentálja. Pontosabb datálása a festő 1929-es kötetében közölt két közeli analógiája alapján lehetséges. Az egyaránt 1928-ban készült festményeken ugyanaz a puritán egyszerűségű, mégis meghitt hangulatot árasztó enteriőr tűnik fel, mint a most bemutatott festményen. A kékre festett falak és egyszerű, de nemes vonalú bútorok között pihenő nők magába forduló gesztusa, nyugodt testtartása időtlen csenddel tölti meg a teret. A visszafogott, halkan megszólaló színek meghitt puhaságába csak az ágyra vetett takaró élénk vöröse villan bele, melyet a nyitott ablakon beáradó fény emel ki környezetéből.
      Perlrott 1924 nyarán telepedett le újra Nagybányán, s a következő tíz évben minden nyáron, az 1928-1929-es évben a téli hónapokban is ott dolgozott. Számos erdélyi városban volt kiállítása, az erdélyi kritika Almaszedők című képe kapcsán "a magyar Gauguin"-ként emlegette. 1928-29 telén készült képeit 1929 februárjában mutatta be Kolozsváron, a vármegyeháza üvegtermében. A kiállított 25 mű között minden bizonnyal feltűnt a most bemutatott alkotás is.
      Perlrott életművében ritka az ennyi érzelmet sugárzó alkotás. Érdeklődése általában a festői problémákra irányul, a kép számára elsősorban formák és színek sajátos, autonóm ötvözete. Éppen ezért meglepő, hogy alkotói pályája derekán egy ilyen, emóciókkal telített képpel találkozunk. Mintha egy pillanatra a korai, s a Párizsban töltött évek során oly sokszor megcsodált Van Gogh-képek mély humánumot közvetítő hangulatát kívánta volna a jellegzetes nagybányai környezetbe csempészni.

       

  56. Perlrott-Csaba Vilmos - Párizsi utca
      • 1930 körül
      • Deák gyűjtemény, Városi Képtár, Székesfehérvár

      Művészete valahol középúton helyezkedik el a nagybányaiak fény-árnyék hatásokra építő és a Nyolcak szerkezetes festésmódja között, sőt a húszas években kifejezésmódját a német expresszionizmus is megtermékenyíti. A 20-as évek második felében gyakran megfordul Párizsban, festi a város utcáit, házait, a Quartier Latint. E képek stílusa egyszerre szolidan kubisztikus és dekoratívan színes (a Fauves-ok hatása), de mindenekelőtt naturális. A Párizsi utca című munkája elsősorban Utrillo városképeinek formai és szellemi rokona. A kompozíciót a házfalak, a tetőszerkezetek, a manzárdok, valamint a színes, kirakatokat árnyékoló ernyők függőlegesei és vízszintesei - megannyi konstruktív forma - alkotják, de Perlrott geometrizmusa lágyabb és színesebb, mint például a 10-es években fellépő Nyolcak csoport tagjaié. Mindenből egy kicsi: a szerkezetből, a színességből, ragaszkodás a látványhoz: így összegezhető festészete.

  57. Perlrott-Csaba Vilmos - Vörös hajú nő
    1. Az oslói Nemzeti Galériában (Nasjonalgalleriet) őriznek egy 1909-ben kelt gyűrött-szakadt fotográfiát, melyen Matisse harmincnál több növendéke körében ülve, szabályos iskolai tablóképen látható. Bár tudjuk, hogy az École de Matisse-t az idők folyamán csaknem tucatnyi magyar is látogatta, nők, férfiak egyaránt, mégis csupán Perlrott Csaba Vilmost ismerhetjük fel közülük az archív felvételen. Perlrott azonban felkiáltójelként tűnik ki a csoportképből. Ő az egyedüli, ki mesteréhez hasonlóan világosabb öltönyben, s hangsúlyos pózban, felé fordulva látható. Ez nem volt véletlen. Perlrott visszaemlékezéseiben többször megemlítette, hogy Matisse kedvenc tanítványa volt, de erre így emlékeztek kortársai is: Matisse vitte be Csabát a S.Dautomne-ba [Salon dAutomne]. Így lett ő sociéter."-mesélte később Bornemisza Géza. Egy nemrég előkerült levélben Bornemisza, kivel ekkoriban egy műteremben dolgozott és élt Perlrott, részletesen leírta a Stein testvérekkel történt megismerkedésüket, a Gertrude és Leo Stein szalonjában töltött szombat estéket, ahol megismerkedtek Matisse-szal és Picassóval is, s hogy ezt követően miképpen kerültek Leo Stein révén Matisse iskolájába. Az iskola történetével kapcsolatban is érdekes részleteket árul el, s ebből kiderül, hogy ők ketten magyarok már az alapítás körüli időszakban részt vettek az új intézmény működésében: "Az iskola 1908-ban nyílt meg, nem 6, hanem 10 amerikaival indult és már az első hetekben én és Perlrott Csaba Vilmos tagja lettünk az iskolának. [] Abban az időben a Világ munkatársa, Balog Vilma meglátogatta Matisse-t és erről riportot is írt a Világba. Kérdezte: Kiket ismer magyar festőket. Keveset ismerek, felelte Matisse, ismerem Rippl-Rónait, Perlrottot és Bornemiszát."
      Az utóbbi években újra a nemzetközi figyelem homlokterébe került a Matisse iskola tevékenysége. Több kiállítás dolgozta fel a tanítványok munkáit Németországtól Norvégián keresztül az Egyesült Államokig, s most egy újabb kiállítás-körút, a Stein testvérek működését feldolgozó, New York, Párizs, San Francisco nagy múzeumait érintő turné fokuszában áll az École de Matisse. Ezen a fontos eseménysorozaton szerepelni fog Perlrott egyik női aktja, mely azon kevés művek egyike, mely magyar festő ecsetje által Matisse iskolájában készült.

      Tárgyalt művünk szintén ebben az időszakban, azaz azokban az években született, mikor Perlrott Matisse növendéke volt. Ez a növendéki státusz azonban nem jelentette azt, hogy Perlrott Matisse-plagizátorrá vált, mint oly sokan társai közül. Mire Matisse-hoz került, már végigjárta iskoláit Nagybányán és Párizsban egyaránt, s vizuális inspirációit nem csupán, s nem is elsősorban mesterétől nyerte, hiszen a nagybányai gyökerektől, a korszak nagy párizsi kiállításain keresztül, Picasso felfedezéséig tág spektrum állt rendelkezésére.
      A most kalapács alá kerülő női portré nem csupán azért érdemel kitüntető figyelmet, mert Perlrott a Matisse iskolában töltött éveinek egyik rendkívül ritka dokumentuma, s hogy talán éppen az egyik tanítványt örökítette meg a kis étude, hanem amiatt is, mert Perlrott korai portréi közül amúgyis igen keveset ismerünk. Arcképei közül kimagaslik az Önarckép szoborral, melyet az 1911-es Salon dAutomne-on mutatott be, s vele teljesen egyidős, esetleg valamivel korábbi lehet a Vöröshajú nő is, mely megfestésének módját tekintve is szép párdarabja az önarcképnek. A női portrét ugyanazok a finom, Cézanne-i reminiszcenciákat őrző, gazdag színakkordok, a hideg, s meleg tónusokat ütköztető megannyi árnyalat jellemzik, mint az önarcképet. A rendkívül részlet- és tónusgazdag modellálást keresztbehasítja, ugyanakkor fel is erősíti a nő ruhájának (talán festőzubbonyának?) V-alakú, a többi részlettől eltérő, homogén, rikító vörös színfoltja. Az önarcképhez hasonlóan a kék ruha és zöld háttér hideg alapjából markánsan ugrik ki a rendkívül szín- és tónusbő női arc és a hátérrel komplementerben álló, tipikusan századeleji párizsi divat szerint feltűzött, vörös hajkorona is. Elsősorban az arc árnyékolásában, a vörös és zöld színfoltok látványos ütköztetésében egyértelműen megmutatkozik Perlrott fauve-iskolázottsága, de a mű már egy határozott stílusváltás, a kubizmus felé való kacsintás előjeleit is magán hordozza. 
      A női arckép Perlrott korai művének egyik legszebben kidolgozott példánya. Különösen közelről vizsgálva valódi vizuális csemegének számít,  s artisztikus felületi megoldásaival méltó reprezentánsa annak a vibrálóan izgalmas kornak, amikor Párizsban fiatal magyar festők a legújabb művészeti áramlatokkal abszolút párhuzamban dolgozva, a francia művekkel egyenrangú, kvalitásos műveket hoztak létre.
      BG

       

  58. Perlrott-Csaba Vilmos - Nagybánya
    1. "A Zazar jobb partján, a várostól északnyugatra fekszik a veresvízi völgy, az egykori bányásznegyed. Meredek dombhátak és hegyek fogják körül – a Morgó, a Dongás, a Kőalja. Gerincét a végetérhetetlennek tűnő Veresvízi út képezi, mely egykor a Lu nevű bányához vezetett. Ezen szalad le, gyors, csobogó folyással, az utcának, városnegyednek egyaránt nevet adó Veresvíz patak, mely még ma is színezi, veres-rozsdás vasoxid lerakódással festi a meder köveit." – olvasható a Nagybányához kötődő legendás művésztelep két ma élő legfőbb tudora, Murádin Jenő és Szücs György közösen jegyzett kötetében. Az erdélyi városka művészeti topográfiáját színesen és érdekesen feldolgozó munka részletesen foglalkozik a számos festőt, így köztük Perlrott Csabát is oly sokszor megihlető városrésszel. A Veresvíz a művésztelep 1896-os indulását követően, az itt dolgozó festők kedvelt lakhelyévé vált. A kis bányászházak lakói a legjobb, utcai szobájukat kínálták fel, igen jutányos összegekért a nemritkán koldusszegény festőnövendékeknek. A gyakran családtagként kezelt művész így a kosztot és kvártélyt sok esetben nem pénzzel, hanem képpel fizette meg, mely azután féltve őrzött kincsévé vált a tanulatlan, ám kifinomult, ösztönös művészi érzékkel bíró bányászfamíliáknak.

      Perlrott 1903-ban került először Nagybányára, majd rövidebb-hosszabb megszakításokkal, egészen az 1930-as évek közepéig dolgozott itt rendszeresen. Életművének jelentős része köthető az erdélyi városhoz és környékéhez, művészi termésének legjavát Párizsban, Nagybányán és Szentendrén alkotta meg. A most aukcióra kerülő műve is Nagybányán, pontosabban az általa is oly sűrűn megörökített Veresvíznél született. A kanyargó út mentén sorakozó apró és színes bányászházak, valamint a föléjük magasodó hegyek együttese kimeríthetetlenül gazdag és magyar viszonylatban is szokatlanul színpompás témát nyújtott a festőnek. Bálint Rezső festőművész a következőképp emlékezett Perlrottra közös nagybányai tartózkodásuk idejéből: "Leírom a nevét és egy kép bontakozik ki előttem: nyurga alak halad a réten, fejét széleskarimájú szalmakalap fedi, balkarján pajzsnagyságú festő-paletta feszül. Furcsa, szedett-vedett népség megy előtte, több méteres vásznat cipelve. A cvikkeres alak jobb kezében tartott ecsettel hadonászva, éles vezényszavakat kiált az előtte tolongó tömegre. Perlrott Csaba Vilmos a katonásan lépkedő és nagybányai cigányok, akik előtte haladnak." Bálint azonban nemcsak Perlrottot, de a nagybányai festők állandó kísérőit, a művészkellékeket cipelő kíváncsiskodókat is megidézte írásában. A semmiből születő képeket csodáló, főképp gyerekekből álló kíséret éppoly meghatározója volt a művésztelep mindennapjainak, mint a számtalan gyönyörűbbnél gyönyörűbb témát kínáló nagybányai táj. Az itt bemutatott mű kiválóan  reprezentálja Perlrott 1930 körüli, érett és nagyvonalú, európai viszonylatban is kiemelkedő kvalitásokkal büszkélkedő festészetét.


      Kiállítva:
      Perlrott Csaba Vilmos kiállítás, Budapest, Mű-Terem Galéria, 1998. jún. 19 – júl. 4. (kat. sz. n.)
      Európa művésztelepei: Nagybánya, Szentendre, MűvészetMalom, 2005. okt. 1. – 2006. jan. 15. (kat. 87.)
      "Nekem szülőhazám…" Kettős arckép – Gráber Margit és Perlrott Csaba Vilmos kiállítása, Budapest, Zsidó Nyári Fesztivál, 2007. aug. 26 – szept. 9. (kat. 17. tévesen 43. színes kép)

      Reprodukálva:
      Murádin Jenő: Vadak útján, Art-Press, 2007. január-február, 7.

      Aukcionálva:
      Kieselbach Galéria és Aukciósház 16. aukció, 2001. október 12. (kat. 26.)
      RA